Szenci Molnár Albert: X. ZSOLTÁR
X. ZSOLTÁR
C. M.
Az Izráelnek megszabadításért való könyörgése.
Az Izráelnek megszabadításért való könyörgése.
1
Mire távozol tőlünk, Úr Isten,
Illy messze? és magad mit rejted el?
Ez sok ideig való ínségben
Miért, hogy minket így felejtesz el?
Ím az istentelen kevélységgel
Kergeti az szegént és nyomorgatja,
Az önnön nyakában essék hálója!
Mire távozol tőlünk, Úr Isten,
Illy messze? és magad mit rejted el?
Ez sok ideig való ínségben
Miért, hogy minket így felejtesz el?
Ím az istentelen kevélységgel
Kergeti az szegént és nyomorgatja,
Az önnön nyakában essék hálója!
2
Mert ez istentelen dicsekedik,
És gyönyörködik kívánságában,
Dicséri az fösvént, hízelkedik,
Istent káromlja fölfuvalkodván,
Azkit megutál nagy hívságában,
Sőt kevélységében így gondolkodik,
Hogy nincsen Isten, azzal csúfolódik.
Mert ez istentelen dicsekedik,
És gyönyörködik kívánságában,
Dicséri az fösvént, hízelkedik,
Istent káromlja fölfuvalkodván,
Azkit megutál nagy hívságában,
Sőt kevélységében így gondolkodik,
Hogy nincsen Isten, azzal csúfolódik.
3
Ő bolondságában úgy elmegyen,
Erős itéletedet nem féli
És kevélységében szól nagy fennyen,
Ellenségit is semminek véli,
Könnyen elfúhatja, azt ítéli,
Végre mond: bátran lakom és csendesszen,
Soha nem esem szerencsétlenségben.
Ő bolondságában úgy elmegyen,
Erős itéletedet nem féli
És kevélységében szól nagy fennyen,
Ellenségit is semminek véli,
Könnyen elfúhatja, azt ítéli,
Végre mond: bátran lakom és csendesszen,
Soha nem esem szerencsétlenségben.
4
Átokkal, szitokkal rakva szája,
Szól az ő nyelve csak álnokságot,
És nyelvét szoktatta csalárdságra,
Kivel szerez sok bút és bánatot
Tolvaj módra megáll barlangokot,
Leshelyből az szegénre ólálkodik,
Hogy azt megkaphassa, azon forgódik.
Barlangban magát megvonja titkon,
Hogy az ártatlant megragadhassa,
Mint az oroszlán, vigyáz az likon,
Hogy az szegént hálóban hozhassa,
És ő torkában azt béfalhassa,
Abban forog őnéki minden gondja,
Hogy az szegént megejtse, és megfogja.
Átokkal, szitokkal rakva szája,
Szól az ő nyelve csak álnokságot,
És nyelvét szoktatta csalárdságra,
Kivel szerez sok bút és bánatot
Tolvaj módra megáll barlangokot,
Leshelyből az szegénre ólálkodik,
Hogy azt megkaphassa, azon forgódik.
Barlangban magát megvonja titkon,
Hogy az ártatlant megragadhassa,
Mint az oroszlán, vigyáz az likon,
Hogy az szegént hálóban hozhassa,
És ő torkában azt béfalhassa,
Abban forog őnéki minden gondja,
Hogy az szegént megejtse, és megfogja.
6
Még azt is mondja az ő szivében,
Hogy Isten ezzel semmit nem gondol,
Orcáját elrejti ezek ellen,
Szemét béhunyja, másuvá fordol.
Kérlek, Uram, ez dolgon megindolj,
Nyújtsd ki kezed, az szegént ne felejtsd el,
És az nyomorultnak légy segétséggel.
Még azt is mondja az ő szivében,
Hogy Isten ezzel semmit nem gondol,
Orcáját elrejti ezek ellen,
Szemét béhunyja, másuvá fordol.
Kérlek, Uram, ez dolgon megindolj,
Nyújtsd ki kezed, az szegént ne felejtsd el,
És az nyomorultnak légy segétséggel.
7
Miért mívelné az gonosz ember,
Hogy káromlja, csúfolja az Istent?
Szívében mond: Számot Isten nem kér,
De te, Uram, értesz és látsz mindent,
Azért az szegény csak reád teként,
Az nyomorult árva tebenned bízik,
És tőled kegyesen megsegíttetik.
Miért mívelné az gonosz ember,
Hogy káromlja, csúfolja az Istent?
Szívében mond: Számot Isten nem kér,
De te, Uram, értesz és látsz mindent,
Azért az szegény csak reád teként,
Az nyomorult árva tebenned bízik,
És tőled kegyesen megsegíttetik.
8
Törd meg az istentelennek karját,
Hívd elődben és idézd törvénben,
Vizsgáld és ítéld meg gonoszságát,
Ekképpen nem mér jőni elődben,
És így örökké regnál az Isten.
Ez világot igazsággal vezérli,
Az pogányokat földről mind eltörli.
Törd meg az istentelennek karját,
Hívd elődben és idézd törvénben,
Vizsgáld és ítéld meg gonoszságát,
Ekképpen nem mér jőni elődben,
És így örökké regnál az Isten.
Ez világot igazsággal vezérli,
Az pogányokat földről mind eltörli.
9
Uram, tekintsd meg az nyomorultat,
Az szelédeket kegyessen tartsd meg,
Vedd füleidben kiáltásokat,
Erősítsd szíveket, vigasztald meg,
Az szegény árvákat védelmezd meg,
Zabolázd meg az erőszaktevőket,
Gonoszoktúl ez földön ódd népedet.
Uram, tekintsd meg az nyomorultat,
Az szelédeket kegyessen tartsd meg,
Vedd füleidben kiáltásokat,
Erősítsd szíveket, vigasztald meg,
Az szegény árvákat védelmezd meg,
Zabolázd meg az erőszaktevőket,
Gonoszoktúl ez földön ódd népedet.
