Szenci Molnár Albert: XCV. ZSOLTÁR
XCV. ZSOLTÁR
T. B.
Intés az isteni dicséretre és szófogadásra.
Intés az isteni dicséretre és szófogadásra.
1
Jertek, örvendjünk mindnyájan
Az Úrban, mi kősziklánkban,
Vigadozzunk szép énekekkel,
Menjünk színe eleiben,
És magasztaljuk kegyessen
Örvendetes dicséretekkel.
Jertek, örvendjünk mindnyájan
Az Úrban, mi kősziklánkban,
Vigadozzunk szép énekekkel,
Menjünk színe eleiben,
És magasztaljuk kegyessen
Örvendetes dicséretekkel.
2
Mert ő az hatalmas Isten,
És nagy király mindeneken,
Ő az fejedelmeknek Ura,
Ez egész földnek mélségét
És az hegyeknek erejét
Hatalmas kezében foglalja.
Mert ő az hatalmas Isten,
És nagy király mindeneken,
Ő az fejedelmeknek Ura,
Ez egész földnek mélségét
És az hegyeknek erejét
Hatalmas kezében foglalja.
3
Övé az tenger, azmellyet
Erős kezével teremtett,
Az szárazt is ő szerzé szépen,
Az Úrnak, jer, imádkozzunk,
Néki térdet, fejet hajtsunk,
Azki minket teremtett bölcsen.
Övé az tenger, azmellyet
Erős kezével teremtett,
Az szárazt is ő szerzé szépen,
Az Úrnak, jer, imádkozzunk,
Néki térdet, fejet hajtsunk,
Azki minket teremtett bölcsen.
4
Mert ő Istenünk és Urunk,
Mi pedig juhai vagyunk,
Ő legeltet minket, mint nyáját.
Lágyítsátok szíveteket,
Hogyha hívand ma titeket,
Legottan hogy halljátok szavát:
Mert ő Istenünk és Urunk,
Mi pedig juhai vagyunk,
Ő legeltet minket, mint nyáját.
Lágyítsátok szíveteket,
Hogyha hívand ma titeket,
Legottan hogy halljátok szavát:
5
Mint az Meribánál régen,
És az Massa puszta helyén,
Mond Isten: Az népek mint jártak,
Holott az ti eleitek
Engemet megkísértöttek,
És csuda dolgaimat látták.
Mint az Meribánál régen,
És az Massa puszta helyén,
Mond Isten: Az népek mint jártak,
Holott az ti eleitek
Engemet megkísértöttek,
És csuda dolgaimat látták.
6
Hol negyven esztendeiglen
Engem búsítottak szörnyen
Az ő kemény természetekkel,
Mondék végre: Imé, ezek
Gonoszságokban elmennek,
Az én ösvényem nékik nem kell.
Hol negyven esztendeiglen
Engem búsítottak szörnyen
Az ő kemény természetekkel,
Mondék végre: Imé, ezek
Gonoszságokban elmennek,
Az én ösvényem nékik nem kell.
7
Kiért rájok megharagvám,
Hogy tőlök így bosszontatám,
Mivelhogy ők meg nem térének,
Én megesküvém nékiek,
Hogy soha örökké ezek
Nyugodalmomba bé nem mennek.
Kiért rájok megharagvám,
Hogy tőlök így bosszontatám,
Mivelhogy ők meg nem térének,
Én megesküvém nékiek,
Hogy soha örökké ezek
Nyugodalmomba bé nem mennek.
