Szentjóbi Szabó László: Glycerium Vielandból
Az a jó nyájas lélek
Ő vele mindent el vesztettem
Meg se kapom míg élek.
S terhes sullyát kínomnak
Egyedűl csak az ő sírhalmát
Hívom tulajdonomnak
Nincs senkinek tudtára
S szép teljes rózsákat űltettem
Szomorú sír-halmára.
Mint az ő szép kebele
S ott kedvesebben illatoznak
Jobb szaggal lévén tele.
A hellyet meg keresem
Hol eggy magános erdőbe
Nyugszik az én kedvesem.
Rósát vévén kezembe
Igy virágzál hajdanába!
El gondolom lelkembe.
Sírjára hintegetem
S ifjuságom örömeit
Könyvezve emlegetem.
Hív szívem fájdalmának
Légyen kedves áldozatja
Kedvesem árnyékának.