Tóth Árpád: A RUBINSZÁRNYÚ CHERUBHOZ
A RUBINSZÁRNYÚ CHERUBHOZ
Ó, Cherubin! te erős és te szép,
Fényes orcájú égi cherubin,
Ki jobbról ülsz az Úr trónján, rubin
Színű szárnyakkal, és az Úr kezét,
Mely az örök idők sötét és néma
Terhétől búsan elnehezül néha,
Gyönyörű vállaiddal emeled,
Hogy ne lankadjon az áldón kitárt kar
A forgó, zengő világok felett:
Fényes orcájú égi cherubin,
Ki jobbról ülsz az Úr trónján, rubin
Színű szárnyakkal, és az Úr kezét,
Mely az örök idők sötét és néma
Terhétől búsan elnehezül néha,
Gyönyörű vállaiddal emeled,
Hogy ne lankadjon az áldón kitárt kar
A forgó, zengő világok felett:
Szent Ifjuság!
Ölelj át még erősen engemet!
Ölelj át még erősen engemet!
Ó, Cherubin! ki áldott tavaszon
Átgázolsz a lucskos földi gazon,
Sarkad nyomán a füvek friss csudája
Serked,
Kisér a szellők halk, buja dudája,
S a kertek
Zöld tengerén ha fürdesz, rózsaszín
Tajtékként száz foszló szirom remeg:
Átgázolsz a lucskos földi gazon,
Sarkad nyomán a füvek friss csudája
Serked,
Kisér a szellők halk, buja dudája,
S a kertek
Zöld tengerén ha fürdesz, rózsaszín
Tajtékként száz foszló szirom remeg:
Szent Ifjuság!
Ó, csókolj még vidámmá engemet!
Ó, csókolj még vidámmá engemet!
Ó, Cherubin! ki összehajló párok
Mögött megállsz lábujjhegyen,
És parancsolsz a röpke táncu percnek,
Hogy végtelen öröklétté legyen,
Ki a lázban izzó testeken végig
Bizsergeted szárnyad piros pihéit,
És fölröpíted a hetedik égig
Az összeölelt szeretőket:
Mögött megállsz lábujjhegyen,
És parancsolsz a röpke táncu percnek,
Hogy végtelen öröklétté legyen,
Ki a lázban izzó testeken végig
Bizsergeted szárnyad piros pihéit,
És fölröpíted a hetedik égig
Az összeölelt szeretőket:
Szent Ifjuság!
Engedd ölelnem még a szeretőmet!
Engedd ölelnem még a szeretőmet!
Ó, Cherubin! általad gyúl ki
A bús tömegek szemén a harag,
S fenyegetőn ragyog a millió szem
S szebben, mint szuronyok hegyén a nap!
Te rubin szárnyad büszkén kifeszíted,
Mint dús jövendők bíbor zászlaját,
S harsány harci hurrává idvezíted
Egy intéssel a vérzők száz jaját,
Ó, szárnyas Diadal:
A bús tömegek szemén a harag,
S fenyegetőn ragyog a millió szem
S szebben, mint szuronyok hegyén a nap!
Te rubin szárnyad büszkén kifeszíted,
Mint dús jövendők bíbor zászlaját,
S harsány harci hurrává idvezíted
Egy intéssel a vérzők száz jaját,
Ó, szárnyas Diadal:
Szent Ifjuság !
Ó, hadd legyek még harcos fiatal!
Ó, hadd legyek még harcos fiatal!
Ó, Cherubin! ülök magamban, este,
Csüggedve, árván, betegen,
Ó, légy ma irgalom kegyes követje,
És szállj le hozzám a fénylő egen!
Hajolj vállamra, nézzed, amit írok,
Ölelj át, s vezesd a kezem,
Ó, bátorítsad a szivem, s ha sírok,
A könnyeimet rejtsd el kedvesen...
Fél-életem letűnt már, most mi lesz?
Csak újra bú, árvaság, kis tusák?
Csüggedve, árván, betegen,
Ó, légy ma irgalom kegyes követje,
És szállj le hozzám a fénylő egen!
Hajolj vállamra, nézzed, amit írok,
Ölelj át, s vezesd a kezem,
Ó, bátorítsad a szivem, s ha sírok,
A könnyeimet rejtsd el kedvesen...
Fél-életem letűnt már, most mi lesz?
Csak újra bú, árvaság, kis tusák?
Ó, adj erőt a bús elégikusnak,
Himnuszos Ifjuság!
Himnuszos Ifjuság!
1913
