Tóth Árpád: AZ ILLATSZERES ÜVEG
AZ ILLATSZERES ÜVEG
Charles Baudelaire
Vannak hős illatok, melyeknek laza korlát
Az anyag. Üvegen erejük győzve forr át.
Olykor, ha keleti kis szekrényt nyit a kéz,
S a rozsdás zár sikolt, s jajong a régi réz,
Az anyag. Üvegen erejük győzve forr át.
Olykor, ha keleti kis szekrényt nyit a kéz,
S a rozsdás zár sikolt, s jajong a régi réz,
Vagy hogyha elhagyott lak ó szekrénye tárul,
Hol agg idők doha leng éjlőn és kopárul,
Avítt üvegre lelsz, mely illatot mereng,
S belőle élni kél a lélek, s szökni leng.
Hol agg idők doha leng éjlőn és kopárul,
Avítt üvegre lelsz, mely illatot mereng,
S belőle élni kél a lélek, s szökni leng.
Ezernyi gondolat bús, emlék-selymü bábja
Aludt bezárt rabul a hallgatag homályba,
De szárnyat bontva most a léget ellepék:
Azúr és rózsaszín s aranyhimes lepék.
Aludt bezárt rabul a hallgatag homályba,
De szárnyat bontva most a léget ellepék:
Azúr és rózsaszín s aranyhimes lepék.
És száll a kábitó emlék, mohón kitörvén
A dúlt légbe; szemed lezárul; tompa örvény
Felé a Szédület két zord keze ragad,
S lenn némely régi holt fanyar szaga fogad.
A dúlt légbe; szemed lezárul; tompa örvény
Felé a Szédület két zord keze ragad,
S lenn némely régi holt fanyar szaga fogad.
S leomlasz, ama sír vén odvához vetődve,
Hol, mint vad illatú Lázár, tép szemfedőt le,
S mozdul, ébredni még, egy kísérteti váz:
Az áporult, finom, avítt szerelmi láz.
Hol, mint vad illatú Lázár, tép szemfedőt le,
S mozdul, ébredni még, egy kísérteti váz:
Az áporult, finom, avítt szerelmi láz.
Így én is, hogyha majd a földnek sürge népe
Rólam már mit se tud, s rossz szekrény szögletébe
Vetett üveg leszek, züllött és porlepett,
Hitvány, szennyes, szagos, pókhálós és repedt,
Rólam már mit se tud, s rossz szekrény szögletébe
Vetett üveg leszek, züllött és porlepett,
Hitvány, szennyes, szagos, pókhálós és repedt,
Koporsód hadd legyek, s legyen testem hamúja,
Óh, édes Rothadás, vidám erőd tanúja,
Te, égi angyalok dús ízű mérge! Te,
Rontó szesz! Ó, szivem halála s élete!
Óh, édes Rothadás, vidám erőd tanúja,
Te, égi angyalok dús ízű mérge! Te,
Rontó szesz! Ó, szivem halála s élete!
