Alfréd regénye 1875
Alfréd regénye 1875
,,...on comprend que, par dela les
formes classiques ou gothiques que
nous répétons, et qu'on nous impose, il y
a tout un monde; que l'invention hu-
maine est sans limites, que, semblable
ŕ la nature, elle peut violer toutes les
rčgles et produire une oeuvre parfaite
sur un modčle contraire ŕ tous ceux,
dans lesquels on lui dit de s'enfermer"
formes classiques ou gothiques que
nous répétons, et qu'on nous impose, il y
a tout un monde; que l'invention hu-
maine est sans limites, que, semblable
ŕ la nature, elle peut violer toutes les
rčgles et produire une oeuvre parfaite
sur un modčle contraire ŕ tous ceux,
dans lesquels on lui dit de s'enfermer"
| Taine (Voyage en Italie.) |
Előre mondom s nem dicsekedéskép
(Ámbár egyátalán nem lehetetlen:
E vak merényért vesszőt futok
Az akadémiai kritika
Fegyelmezett rabszolga népe közt,
És e kitüntetés halhatlaníthat),
Előre mondom, nyájas olvasó,
S csupán irántad érzett tiszteletből
(Hogy ajtóstul rohanva a szobádba,
Fölöttébb meg ne lepjelek) ismétlem:
Meglehetősen különös, szokatlan,
S bizony tán ezzel sem mondok sokat,
Csodálatos történet ez... De hát
Én adom úgy, amint vevém magam.
Mert nem velem történt meg a dolog,
S nem is merőben képzelmem szülöttje.
Alfréd barátom, régi cimborám,
Kaland-vetélytársam beszéli azt el,
Amit viharzó nyári éjjelen
(Jó egy-két évtizeddel azelőtt,
Még arany ifjuságunk korszakában)
Együtt ülénk világos reggelig,
Már mindenen túl, tarjagos csibukfüst-
Felhők között, egy király-utcai
Barlangban, az "örök világossághoz,"
S hogy megszalasszuk az időt, "zsinórba"
Beszéltük el csodásb kalandjainkat;
S Alfréd barátunk volt (egyébiránt
A legnagyobb kópé közöttünk)
A pályanyertes a következő
Eset történetével, melyet ím
Szereplő hőse felhatalmazása
Folytán, önelbeszélő modorában
Közölni van szerencsém; tisztelettel
Maradván a kegyelmes olvasónak
Alázatos szolgája - -
(Ámbár egyátalán nem lehetetlen:
E vak merényért vesszőt futok
Az akadémiai kritika
Fegyelmezett rabszolga népe közt,
És e kitüntetés halhatlaníthat),
Előre mondom, nyájas olvasó,
S csupán irántad érzett tiszteletből
(Hogy ajtóstul rohanva a szobádba,
Fölöttébb meg ne lepjelek) ismétlem:
Meglehetősen különös, szokatlan,
S bizony tán ezzel sem mondok sokat,
Csodálatos történet ez... De hát
Én adom úgy, amint vevém magam.
Mert nem velem történt meg a dolog,
S nem is merőben képzelmem szülöttje.
Alfréd barátom, régi cimborám,
Kaland-vetélytársam beszéli azt el,
Amit viharzó nyári éjjelen
(Jó egy-két évtizeddel azelőtt,
Még arany ifjuságunk korszakában)
Együtt ülénk világos reggelig,
Már mindenen túl, tarjagos csibukfüst-
Felhők között, egy király-utcai
Barlangban, az "örök világossághoz,"
S hogy megszalasszuk az időt, "zsinórba"
Beszéltük el csodásb kalandjainkat;
S Alfréd barátunk volt (egyébiránt
A legnagyobb kópé közöttünk)
A pályanyertes a következő
Eset történetével, melyet ím
Szereplő hőse felhatalmazása
Folytán, önelbeszélő modorában
Közölni van szerencsém; tisztelettel
Maradván a kegyelmes olvasónak
Alázatos szolgája - -
