Verseghy Ferenc: 12. Bútsúzás.
12. Bútsúzás.
Tsak érted sir bágygyadt szivem
mert, hogy keservre születtem,
El szélleszték szerelmünket
| magával nem gondolván, |
| láttya estünkből nyilván. |
| hirtelen el-jegyzéseddel, |
| örök gyászba szivünket |
| tették reménységünkkel. |
Vedd-viszsza tőlem szivedet,
's ne keseritsd életedet
Sokkal nemesebb Te szived,
| ah, terhes szó! vedd-viszsza, |
| azért, hogy más imádgya. |
| mint a' minőt én érdemlek, |
| add annak, ki lett Hived, |
| én azomban kesergek. |
Törd ketté, törd-el gyürömet
vesd-ki elmédből képemet,
Másnak leszel nyilt ölében,
| 's tedd tüzre irásinkat, |
| felejtsd-el vigságinkat. |
| más fog áldozni szivednek, |
| ah! egy könyet éltedben |
| adsze' régi Hivednek? |
(A 80-as évek végéről.)
