Verseghy Ferenc: 136. Klárihoz.
136. Klárihoz.
A' sínlő hónak méllyibűl
's új lelket vévén nedvibűl
| a' föld kiköltözik, |
| friss zöldbe öltözik. |
Széllednek a' ködfellegek,
Zsendűlnek minden termetek,
| kék bóttyok felderűl. |
| 's a' szív is meghevűl. |
Illyenkor volt, hogy tégedet
's megnyervén, Klári! szívedet,
| először láttalak, |
| szent frígyre birtalak. |
Érezvén, csak hogy meg nem vetsz,
és áh! azóta, hogy szeretsz,
| mint újjúlt mindenem! |
| melly boldog életem! |
Jer hát Barátném! üllyük meg
's eggy tiszta csókkal újjítsd meg
| frígyünknek ünnepét, |
| szerencsém' kezdetét. |
(1806.)
