Verseghy Ferenc: 138. Thirzis' sírja felett.
138. Thirzis' sírja felett.
Melly szörnyű öldökléstek,
Óránkint nő gyötréstek,
Könyekben úszdogálnak
új kínra nyíldogálnak
| hervasztó bánatok! |
| óránkint számotok. |
| álmatlan éjjelim; |
| aggódó reggelim. |
Ó sors! melly hív ölembűl
mit késel, bús mellyembűl
Adgy vissza Thirzisemnek,
Mi haszna életemnek,
| elvetted férjemet, |
| kihíni lelkemet? |
| kit elföd e' halom! |
| ha őt nem birhatom? |
Ő volt e' búk' honnyában
Ővéle ah! sírjában
Repedgy meg árva szívem,
Hadd lellyem itt, hol hívem,
| eggyetlen gyámolom. |
| hanyatlik csillagom. |
| végezd habzásimot! |
| ohajtott partomot. |
(1806.)
