Verseghy Ferenc: 151. Horátziushoz.
151. Horátziushoz.
Bel mocsok nélkűl ragyogó Igaznak
elhiszem, Flaccus! hogy epés nyilakkal
töltt tegez nem kell, mikor a' vadaknak
Téged a' farkas, noha fegyveretlent,
elkerűlt önnkint, mikor a' ligetben
bútalan szívvel Lalagét dalolván,
Ámde más törvény van az embereknél!
Emberek voltak, kik irígyen engem'
Laura' karjábúl idegen helyekre
Űzzön el zordon havasokra sorsom,
hol gyümölcságak soha sem virítnak,
's a' deres földek beborítva nyögnek
Űzzön a' naptúl kiaszott hegyekre,
hol ruházatlan Feketék tanyáznak!
Laura lessz nékem szeretőm örökké,
elhiszem, Flaccus! hogy epés nyilakkal
töltt tegez nem kell, mikor a' vadaknak
| járja lakásit. |
elkerűlt önnkint, mikor a' ligetben
bútalan szívvel Lalagét dalolván,
| szerte bolyongtál. |
Emberek voltak, kik irígyen engem'
Laura' karjábúl idegen helyekre
| messze ragadtak. |
hol gyümölcságak soha sem virítnak,
's a' deres földek beborítva nyögnek
| lusta ködökkel! |
hol ruházatlan Feketék tanyáznak!
Laura lessz nékem szeretőm örökké,
| Laura barátném! |
(1806.)
