Verseghy Ferenc: 34. Emlékeztető Oszlop,
34. Emlékeztető Oszlop,
azon Hazafiak' Tiszteletére, a' kik az Ország előtt
Júniusnak 11 és 12. Napjain 1790,
a' Haza nyelvnek bévétele mellett szólottak.
[Bévéstük örökre
Tetteteket szívünk' tábláira: semmi feledség
Nem járúl ide.
BARÓTI SZABÓ DÁVID.]
[Bévéstük örökre
Tetteteket szívünk' tábláira: semmi feledség
Nem járúl ide.
BARÓTI SZABÓ DÁVID.]
«Fogd hamar a' tollat, 's írd eggy Oszlopra nevenként,
DARVAS (a) az Oszlopnak tetején tündöklyön: az égig
háromszor szóllott, 's háromszor győz vala szívet,
Óh! láttam lelkét anya-nyelvén nyögve lebegni!
Írd-fel odább BŐJTHYt (b), FEKETÉt (c) MÁRJÁSSYt (d): az illyen
Két VAIt (e), és BALOGot (f), DOMOKOSt (g), 's ALMÁSSYt-is (h) írd-fel,
Tíz vala Szószólód, Anya-nyelv! tíz, a' ki koporsód'
Majd, ha Maradvánnyunk a' bóldogságnak öléből
dalra fakad, 's ezen Oszlopnak tetejére mutatván,
Íme! azok' neveit! kik az első talp-falat a' mí
Írd-fel! - Az én szívemre ugyan fel-metszve maradnak
| a' kik szívre vevék a' Haza nyelvnek ügyét. |
| nyúltt márvány Ennek tiszteletére kevés: |
| mert magyarúl szóllott a magyar ŐSZEK előtt. |
| 's a' mi azokba kivált bé-hata, lelke vala. |
| nagylelkű Neveket gyermeki rendbe se szedd. |
| kikhez meg-meg odább tedd BEZERÉDY' (i) nevét. |
| méllyeiből' téged' fényre 's folyásba hozott. |
| mostani Őseinek tettire vissza-teként; |
| így szóll, míg szemein drága könnyetske remeg. |
| bóldogodásunknak fel-vitelére veték. |
| tiszteletes Neveik, míg lehelegni fogok.» |
DARVAS FERENTZ consiliárius úr, Pest vármegyének deputátusa.
BŐJTHY IMRE consil. úr Bihar várm. dep.
Gróf FEKETE JÁNOS generális úr, Arad várm. dep.
MÁRJÁSSY ISTVÁN Vice Ispány úr, Gömör várm. dep.
VAY ISTVÁN consil. úr, Szabolcs várm. dep., úgy szintén VAY JÓZSEF consil. úr, Borsod várm. dep.
BALOG PÉTER consil. úr, Nógrád várm. deput.
DOMOKOS LAJOS úr, Bihar várm. dep.
ALMÁSSY IGNÁCZ consil. úr, Heves várm. dep.
BEZERÉDY IGNÁCZ consil. úr, Szala várm. dep.
Ezt mondván, el-tünt. Szomorú köntösse keservét,
Homloka, fő-fájási miatt, bé-kötve: ki-sírva
Aj'kairól látám egyedül, (de tsak ezt-is azólta,
Óh! jele, hogy gyógyúl. - Mikor el-tünt, szinte hevűlni
| 's teste' betegségét színe jelenti vala. |
| két szeme: ortzáján bú vala, 's régi halál. |
| hogy nyelvén szóllhat,) hámlani szája' varát. |
| kezdék, 's azt mondám tsendesen: A' Haza vólt. |
(1790.)
