Virág Benedek: CXXII. ZSOLTÁR
CXXII. ZSOLTÁR
Uram, ki mennyekben lakol,
Hozzád szemeimet felemelem.
Mint szolga csak Urától remél
Ügyében enyhítő kezet,
És asszonyától rableány
Vigasztaló tekintetet:
Úgy mink tetőled, akihez
Fel-feltekintünk, jó Atyánk,
Kérünk segédet amiig
Nem nézsz reánk kegyelmesen.
Könyörülj mirajtunk, esedezünk,
Könyörülj mirajtunk; mert igen
Gyaláz az ellenség s nevet:
Unalmas immár életünk;
A pénzes és dús és kevély
Az, aki bennünket tapod.
Hozzád szemeimet felemelem.
Mint szolga csak Urától remél
Ügyében enyhítő kezet,
És asszonyától rableány
Vigasztaló tekintetet:
Úgy mink tetőled, akihez
Fel-feltekintünk, jó Atyánk,
Kérünk segédet amiig
Nem nézsz reánk kegyelmesen.
Könyörülj mirajtunk, esedezünk,
Könyörülj mirajtunk; mert igen
Gyaláz az ellenség s nevet:
Unalmas immár életünk;
A pénzes és dús és kevély
Az, aki bennünket tapod.
Dávid inti Israel fiait, hogy az Úrnak hálát adjanak, ki őket nagy veszedelemtől megoltalmazta.
