Virág Benedek: CXXXVI. ZSOLTÁR
CXXXVI. ZSOLTÁR
A Babilóni vizek mellett rab vándorok ültünk,
És sírtunk szomorú sorsodon, árva Sion!
Ott a füzfák ágainak közepette lefüggött
Hajdan víg örömünk eszköze, bús citaránk.
Akkor kik minket vittek rabságra, Sionnak
Kívánták tőlünk istenes énekeit.
Mink, nyomorúlt foglyok! hogy hogy zenghetjük az Úrnak
Énekit ellenség közt, s idegen helyen el?
Jerusalem! téged ha felejtlek, légyen örökre
Zsibbadt jobb kezem, és fel se vehesse magát.
Ha emlékezeted hűl bennem, nyelvem inyemhez
Száradván szűnjék mozgani, s néma legyen.
S ha, nem Jerusalem, míg bennem verni fog e szív,
Lesz boldogságom, s fő örömemnek oka.
Édomnak fiait, kik mondták Jerusalemnek
Napján; Rontsd, pusztítsd, el ne felejtsed, Uram.
Majd neked is Babilon, jő bús napod; amiket adtál,
Elveszed; egy boldog lesz fizetőd teneked,
Rád csap, s kisdedidet sem szánván, kapja, s dühének
Áldozván, kőszirt élire hányja, veti.
És sírtunk szomorú sorsodon, árva Sion!
Ott a füzfák ágainak közepette lefüggött
Hajdan víg örömünk eszköze, bús citaránk.
Akkor kik minket vittek rabságra, Sionnak
Kívánták tőlünk istenes énekeit.
Mink, nyomorúlt foglyok! hogy hogy zenghetjük az Úrnak
Énekit ellenség közt, s idegen helyen el?
Jerusalem! téged ha felejtlek, légyen örökre
Zsibbadt jobb kezem, és fel se vehesse magát.
Ha emlékezeted hűl bennem, nyelvem inyemhez
Száradván szűnjék mozgani, s néma legyen.
S ha, nem Jerusalem, míg bennem verni fog e szív,
Lesz boldogságom, s fő örömemnek oka.
Édomnak fiait, kik mondták Jerusalemnek
Napján; Rontsd, pusztítsd, el ne felejtsed, Uram.
Majd neked is Babilon, jő bús napod; amiket adtál,
Elveszed; egy boldog lesz fizetőd teneked,
Rád csap, s kisdedidet sem szánván, kapja, s dühének
Áldozván, kőszirt élire hányja, veti.
