Virág Benedek: LIII FÜLEMILE ÉS KAKUK
LIII
FÜLEMILE ÉS KAKUK
FÜLEMILE ÉS KAKUK
Derék tavaszkor a fülemilét egy kakuk
Gyalázni kezdé, hogy nem volna szép szava;
Hogy senki, vagy kevés ember hallgatna rá.
Noha egy bokorról más bokorra szállana,
S magát kelletné.
Miulta itten énekelgetek, a kapás,
A szántó, az ihász, a béres, s egész falu,
Sőt még a váras is nagyobb részént szeret;
Mert mikoron erre jár, kel, szája tátva néz
Felém s nevet énekemre, s ami több, s nekem
Tetszik, jövendőről is kérdezősködik;
Tréfál velem, s nyájaskodik. Nem szép-e ez?
Nem nagy dücsőségemre válik-e ez nekem?
Ki tisztel így meg tégedet, kiáltozó?
A fülemile mindezekre csendesen fülelt;
Ellenben amaz: íme! legyen e szamár bíró
Köztünk, mond; s lőn bíró közöttök a szamár.
Ordítá: Deliberatum est, Igazod van kakuk!
Gyalázni kezdé, hogy nem volna szép szava;
Hogy senki, vagy kevés ember hallgatna rá.
Noha egy bokorról más bokorra szállana,
S magát kelletné.
| Engem, úgymond a kakuk, |
A szántó, az ihász, a béres, s egész falu,
Sőt még a váras is nagyobb részént szeret;
Mert mikoron erre jár, kel, szája tátva néz
Felém s nevet énekemre, s ami több, s nekem
Tetszik, jövendőről is kérdezősködik;
Tréfál velem, s nyájaskodik. Nem szép-e ez?
Nem nagy dücsőségemre válik-e ez nekem?
Ki tisztel így meg tégedet, kiáltozó?
A fülemile mindezekre csendesen fülelt;
Ellenben amaz: íme! legyen e szamár bíró
Köztünk, mond; s lőn bíró közöttök a szamár.
Ordítá: Deliberatum est, Igazod van kakuk!
