Virág Benedek: LXXVIII GYERMEK ÉS FÖSVÉNY
GYERMEK ÉS FÖSVÉNY
Mi lelt, a fösvény kérdi tőle. Odavagyon,
Jaj nekem! aranycsészém, a kutnak mélyire
Esett.
Ezt értvén nagyhamar kifékezi |
S égvén heves kivánattól, leereszkedik.
A gyermek addig öszveszedte a ruhát,
A haslagot kantárostúl, és elszaladt.
A kutban csak vizet talált, feljöttekor |
A magáét veszti el |