Virág Benedek: LXXXII VESZEKEDŐ KOMONDOROK
VESZEKEDŐ KOMONDOROK
Kiket hiába intett a nyáj pásztora
Jó békességre; nevekedett mérges dühök,
Ki is ütött; marták, rágták kéméletlenűl
Egymást; az egész nyáj rajtok elbámészkodott.
A lesben álló s jól vigyázó farkasok
Elészaladtak, és őket mind elnyomák;
Azután a juhnyájt szaggaták, ölék, evék.
Érted, ha akarod érteni, ezen költeményt. *