Virág Benedek: LXXXIV VÁRAKOZÓ SZAMÁR
LXXXIV
VÁRAKOZÓ SZAMÁR
VÁRAKOZÓ SZAMÁR
Túl egy folyón jó legelőt látott a szamár,
Megörült; de kedve vizben úszni nem vala;
Hát arra határozta magát, hogy míg a patak
El nem foly és fogy, addiglan várakozik ott.
S várakozék, noha nagy éhen reggel ment oda.
Alunni készült a nap, mikor ő ébrede,
Egyszersmind akara úszni (mert folyton folya
A patak). Akara, mint mondom, de kiveszett neki
Ereje; tehát csak bánkodhatott; s bánkodott.
A rest erősnek szól ezen kötött beszéd.
Megörült; de kedve vizben úszni nem vala;
Hát arra határozta magát, hogy míg a patak
El nem foly és fogy, addiglan várakozik ott.
S várakozék, noha nagy éhen reggel ment oda.
Alunni készült a nap, mikor ő ébrede,
Egyszersmind akara úszni (mert folyton folya
A patak). Akara, mint mondom, de kiveszett neki
Ereje; tehát csak bánkodhatott; s bánkodott.
A rest erősnek szól ezen kötött beszéd.
