Virág Benedek: X PREDIKÁLÓ FARKAS
X
PREDIKÁLÓ FARKAS
PREDIKÁLÓ FARKAS
Abban az üdőben egy farkas kihirdeté,
Hogy ő predikációt akarna tartani,
Amillyent még soha nem hallott lúd, kácsa, tyúk;
Ezeket leginkább hívta s kérte meg. Helyet
Nevezett falu végén egy horhost, mellyet körűl
Állnak sűrűen két részről nagy és kisebb
Fák; a meleg ellen őket megvédelmezik;
Tehát felesen jelennének meg délután.
Nagy számmal öszvegyűltek s letelepedtenek;
Az ordacs is előttök bojtos farkát alá
Veté farának, és rátartósan szólala:
Minthogy mivel ma ti közöttetek vagyon
Első szerencsém lennem, örvendek igazán.
Oh, vajha minekutána már illyen szoros
S meghitt barátság támadott köztünk; soha
Azt a gonoszság nyelve fel ne bontaná!
Nemde nem itt e lomboknak árnyékán kies
Hely vagyon, akár nyugvásra készűlünk, akár
Sétálni? S ti még oh szerelmes hallgatók!
Nemde nem is kóstoltátok, nemde nem is, nem is,
Nemde nem is e boldogságot! Sajnálatos
Előttem ügyetek, ti faluk szép állati!
Jobb állapotra méltó szárnyas állatok!
Úgy-e tehát szót fogadtok már ezután, mihent
Én hívlak, avagy társaim, kik itt velem
Ülnek, benneteket emberségesen, noha
Titkon, szólítnak; a büdös s füstös falut,
Kivált midőn a rekkenő hévség süti,
Miért ne váltanátok fel tisztább s kegyesb
Erdőkkel. Ez beszédemnek volt és leszen
Legelső része. Igy szólt, mert a hallgatók
Szárnyokba dugták orrokat, s elaluttanak.
Ekkor társaival a farkas nekik rohant;,
Kit ölt, kit fojtott, kit falt, kit szétszaggatott.
Hogy ő predikációt akarna tartani,
Amillyent még soha nem hallott lúd, kácsa, tyúk;
Ezeket leginkább hívta s kérte meg. Helyet
Nevezett falu végén egy horhost, mellyet körűl
Állnak sűrűen két részről nagy és kisebb
Fák; a meleg ellen őket megvédelmezik;
Tehát felesen jelennének meg délután.
Nagy számmal öszvegyűltek s letelepedtenek;
Az ordacs is előttök bojtos farkát alá
Veté farának, és rátartósan szólala:
Minthogy mivel ma ti közöttetek vagyon
Első szerencsém lennem, örvendek igazán.
Oh, vajha minekutána már illyen szoros
S meghitt barátság támadott köztünk; soha
Azt a gonoszság nyelve fel ne bontaná!
Nemde nem itt e lomboknak árnyékán kies
Hely vagyon, akár nyugvásra készűlünk, akár
Sétálni? S ti még oh szerelmes hallgatók!
Nemde nem is kóstoltátok, nemde nem is, nem is,
Nemde nem is e boldogságot! Sajnálatos
Előttem ügyetek, ti faluk szép állati!
Jobb állapotra méltó szárnyas állatok!
Úgy-e tehát szót fogadtok már ezután, mihent
Én hívlak, avagy társaim, kik itt velem
Ülnek, benneteket emberségesen, noha
Titkon, szólítnak; a büdös s füstös falut,
Kivált midőn a rekkenő hévség süti,
Miért ne váltanátok fel tisztább s kegyesb
Erdőkkel. Ez beszédemnek volt és leszen
Legelső része. Igy szólt, mert a hallgatók
Szárnyokba dugták orrokat, s elaluttanak.
Ekkor társaival a farkas nekik rohant;,
Kit ölt, kit fojtott, kit falt, kit szétszaggatott.
