Virág Benedek: HUNYADI MÁTYÁS 1458D. ESZT. KIRÁLYNAK VÁLASZTATIK
1458D. ESZT. KIRÁLYNAK VÁLASZTATIK
Kilátás a budai várra és Pest várasának kerítésire szolgál.
G. | Micsoda szokatlan zaj s tolongás itten ez? |
Hol illy temérdek népet öszve még soha |
Nem láttam. U. Ezen akadsz-e fel? |
Hát nem tudod, |
Melly nagy nap ez mind öszveségesen |
nekünk; |
Ma válik el, leszünk-e vagy nem boldogok. |
G. | De miért csak itt e békeség mezején? miért |
Csak itt? holott rakva teli szemlélem Buda |
S Pest várasának minden utcáit: pozsog, |
Mint hangya, rajtok a sok ember. U. Vedd, |
Uram |
Azt észre, hogy most megszaporodott |
egynehány |
Ezerrel a nép. G. Rendkivűl való dolog. |
U. | Uram! nem ollyan rendkivűl való dolog, |
Ha még reá emlékezel, amiről sokan, |
Ezen napokban, suttogának, s a mi több, |
Nyilván beszélgetének. G. Add tudtomra, |
mi az. |
U. | Az, hogy Szilágyi több ezert rendelt ide. |
Maga embereiből, kiknek ő parancsol, Ő, |
S nem más. G. S az igaz-e? U. Nagy |
bizonyságot teszen |
Csudálkozásod maga. Ma virradás előtt |
Érkeztenek be trombita harsogás között. |
Nézd, melly kevélyen járnak ide s oda; |
mint hadi |
Vezéreké bátor s merész tekintetek! |
Ott fekszenek az erdélyiek mind, itt pedig |
A hősek és apródok - ott - G. Nem hiszem, |
Lehetetlen! Az hazánkra és törvényire |
Támad, ki országos gyülésen fegyveres |
Kézzel jelenik. U. Ám ha neked ugy fog |
tetszeni, |
Tudakozd magoktól, s megtudod, hogy |
szent igaz, |
És bizonyos, amit monda szám. G. Hej, |
férfiak! |
Jösztetek ide csak egy szóra . . . . . . . . . . . . |
G. | Mit kerestek itt? |
Miféle járótok vagyon. KAT. Mink ide, Uram, |
Jöttünk gyülésre. G. Mondsza, ki |
parancsolt ide? |
MÁS KAT. | Uram, a haza nevében vagyunk itten. |
G. Hogyan? |
Ki az, ki benneteket ide parancsolt, hozott? |
KAT. | Szilágyi és Erzsébet. MÁS KAT. |
A megboldogult |
Hunyadit is, Uram, szolgáltuk. Ő vele sok |
csatán |
Voltunk; azért Erzsébet úgy néz és szeret, |
Mint fiait. Ő hozzánk bizodalommal vagyon. |
G. | Mi végre jöttetek ide? EGY KAT. Azt én |
nem tudom. |
MÁS KAT. | Csak volna ellenség előttünk itt, Uram, |
Bizonyára meglátnád. G. De hányan vagytok |
itt? |
EGY KAT. | Tiz ezeren Alföldről. MÁS KAT. Ugyan ennyi |
fegyveres |
Sereg van Erdélyből. G. Ha! hiteszegett |
gonosz |
Dandár! Tehát orozva ti akartatok |
A békességben ehelyen mi ellenünk |
Támadni? Árulók! EGY KAT. Uram, |
mi nem vagyunk |
Tenektek ellenségtek, árulók. MÁS KAT. |
Velünk |
Valamit parancsolsz-e? G. Nem. Előlem |
menjetek; |
Még látni sem akarlak . . . . . . . . |
U. Nem igazat szóltam-e? |
G. | Oh illyen igazat! átkozott igazat bizony! |
De a magyar vér mosson előbb patakot |
most is, |
Mint Hunyadi véréből valaki legyen nekem |
Királyom: U. E szót a te szádnak általa |
Szólotta szívem Íme! kezet adok megént. |
Őstől maradt igaz jussunkért véremet, |
Életemet ajánlom. Mit nekünk az ő gonosz |
Erőszakok? Nincs ollyan ellenség sohult, |
Bár fegyverét e főre rántsa mérgesen, |
S e szívre mérje igyenesen hegyes tőrét, |
Ki gyáva rettegésbe hozza lelkemet. |
Nemcsak magam gondolkodom pedig így |
hanem, |
Ezeren is ezt érzik hazánk fiai közül. |
A haza szabadságát s igaz törvényeit, |
Mellyeket az álnok büszkeség eltörleni |
Igyekezik, ontott vérrel és feláldozott |
Élettel, ugy mint mink, örülnek védeni. sat. |