Virág Benedek: VITKOVICS MIHÁLYNAK
VITKOVICS MIHÁLYNAK
"Horrida tempestas" az eget búsíttya, vizek közt,
Hó közt jár Jupiter: most a Duna, most amaz erdő,
A disznó főtől neves erdő, zúg, zajog, ordít;
Trácia vad lelkű Boreását szenvedi, s búsong.
Mint itt mellettünk ez az agg, de böcsűletes agg hegy,
S máskor jó kedvű hegy, igen mély gondolatokban
(Nagy jele nagy búnak) alig néz s néha fel a nagy
Mátyás tiszteletes palotája helyére: barátom,
VITKOVICS! Én ámbár gyakrabban lantolok itten,
Hogy szét verjem ezen sűrű ködöt, és az előbbi
Víg fényt meghozzam völgyekre, hegyekre, mezőkre;
Mégis kis hasznát látom csak gyenge dalomnak.
Jer, kezdd el dalodat, mellynek víg bája Pomáznak.
(És mi vadon helynek, ha Budára tekíntve itélünk)
Zordon szikláit s szőlőtövit, itt is, amott is,
Legtőztette minap. Mint hallom, örömre hevűlvén
A borzas Faunok s Szatírok megszüntenek addig
A félénk Nímfák seregit kergetni dühökben.
Hó közt jár Jupiter: most a Duna, most amaz erdő,
A disznó főtől neves erdő, zúg, zajog, ordít;
Trácia vad lelkű Boreását szenvedi, s búsong.
Mint itt mellettünk ez az agg, de böcsűletes agg hegy,
S máskor jó kedvű hegy, igen mély gondolatokban
(Nagy jele nagy búnak) alig néz s néha fel a nagy
Mátyás tiszteletes palotája helyére: barátom,
VITKOVICS! Én ámbár gyakrabban lantolok itten,
Hogy szét verjem ezen sűrű ködöt, és az előbbi
Víg fényt meghozzam völgyekre, hegyekre, mezőkre;
Mégis kis hasznát látom csak gyenge dalomnak.
Jer, kezdd el dalodat, mellynek víg bája Pomáznak.
(És mi vadon helynek, ha Budára tekíntve itélünk)
Zordon szikláit s szőlőtövit, itt is, amott is,
Legtőztette minap. Mint hallom, örömre hevűlvén
A borzas Faunok s Szatírok megszüntenek addig
A félénk Nímfák seregit kergetni dühökben.
