Vörösmarty Mihály: Fordítás
Fordítás
1
Cimmeri térségen mély öblű s messze benyúló
Barlangot egy nagy hegynek üregébe lakásúl
Választott a rest Álom, hova reggeli fénnye
A napnak soha nem mehetett sem déli, se esti,
Csak feketéllő Köd gőzöl, s a tűznek homályos
Fénye világol; s nem üzi el a hajnali álmot
A kakasok szava, csendeség úralkodik ottan.
Szorgos eb és annál szorgosb lúd vagy vadak éppen
Nincsenek, a széltől fáknak sohasem suhogások.
Csendesség mellett nem hallatik emberi szózat.
Egy patakocska ered, Letes neve, szikla körűl jön
Álomhozó zuggást okozó kövecsekkel a síkra.
A barlangja előtt már nyílt bimbójival ékes
Mákból és zöldellő fűvekből éj szedi a téjt,
Amelyet földön elhint. Nehogy hangzana ajtó
Fordúló sarkán csikorogván, nincs sehol örző,
Nincs az egész házban barlang közepette emelt ágy
Van feketés fából gyászos takarója felette.
Itt maga ellankadt testtel nyujtózik az Isten.
Ő körülötte pedig a haszontalan álmodozások
Tündér képekben oly számmal vannak, amennyi
Ágakkal erdő bővelkedik, hallal a tenger,
S mennyi kalász aratáskor vagy mennyi fövények
A tenger partján habtól kiüzetve hevernek.
Barlangot egy nagy hegynek üregébe lakásúl
Választott a rest Álom, hova reggeli fénnye
A napnak soha nem mehetett sem déli, se esti,
Csak feketéllő Köd gőzöl, s a tűznek homályos
Fénye világol; s nem üzi el a hajnali álmot
A kakasok szava, csendeség úralkodik ottan.
Szorgos eb és annál szorgosb lúd vagy vadak éppen
Nincsenek, a széltől fáknak sohasem suhogások.
Csendesség mellett nem hallatik emberi szózat.
Egy patakocska ered, Letes neve, szikla körűl jön
Álomhozó zuggást okozó kövecsekkel a síkra.
A barlangja előtt már nyílt bimbójival ékes
Mákból és zöldellő fűvekből éj szedi a téjt,
Amelyet földön elhint. Nehogy hangzana ajtó
Fordúló sarkán csikorogván, nincs sehol örző,
Nincs az egész házban barlang közepette emelt ágy
Van feketés fából gyászos takarója felette.
Itt maga ellankadt testtel nyujtózik az Isten.
Ő körülötte pedig a haszontalan álmodozások
Tündér képekben oly számmal vannak, amennyi
Ágakkal erdő bővelkedik, hallal a tenger,
S mennyi kalász aratáskor vagy mennyi fövények
A tenger partján habtól kiüzetve hevernek.
Pest, 1816
2
Cimmeri térségen fekvő nagy hegynek alatta
Rest Álom lakozik, mély öblű s messze benyúló
Barlangban, hova a napnak súgárja nem érhet,
Sem délben, se midőn indúl, vagy végzi futását.
Gőzölög a feketéllő köd, s a tűznek homályos
Fénnye világol, s nem üzi el a hajnali álmot
A kakasok hangos szava, csendes s néma egész ház,
Sem kutya, vagy annál szorgosb lúd, sem vadak ottan
Nincsenek, a széltől fáknak soha nem suhogások,
Csendesség mellett nem hallatik emberi szózat.
Egy patakocska ered, Létes neve, s szikla közűl jön
Álmot hozó zuggást okozó kövecsekkel a síkra.
A barlangja előtt már nyílt bimbóival ékes
Mák terem, és fűvek, honnan szedi éjtszaka álmát
S hinti homályba borult Földön. Nehogy hangzana ajtó
Fordúló sarkán, s csikorogván, nincs sehol, örző:
Nincs az egész házban, barlang közepette emelt ágy
Van feketés fából, gyászos takarója felette.
Ott maga ellankadt testtel nyujtózik az Isten;
Ő körülötte pedig a haszontalan álmodozások
Tündér képekben oly számmal vagynak, amennyi
Ágakkal erdő bővelkedik, hallal a tenger,
S mennyi kalászt aratás hoz elő, vagy mennyi fövények
A tenger partján habtól kiüzetve hevernek.
Rest Álom lakozik, mély öblű s messze benyúló
Barlangban, hova a napnak súgárja nem érhet,
Sem délben, se midőn indúl, vagy végzi futását.
Gőzölög a feketéllő köd, s a tűznek homályos
Fénnye világol, s nem üzi el a hajnali álmot
A kakasok hangos szava, csendes s néma egész ház,
Sem kutya, vagy annál szorgosb lúd, sem vadak ottan
Nincsenek, a széltől fáknak soha nem suhogások,
Csendesség mellett nem hallatik emberi szózat.
Egy patakocska ered, Létes neve, s szikla közűl jön
Álmot hozó zuggást okozó kövecsekkel a síkra.
A barlangja előtt már nyílt bimbóival ékes
Mák terem, és fűvek, honnan szedi éjtszaka álmát
S hinti homályba borult Földön. Nehogy hangzana ajtó
Fordúló sarkán, s csikorogván, nincs sehol, örző:
Nincs az egész házban, barlang közepette emelt ágy
Van feketés fából, gyászos takarója felette.
Ott maga ellankadt testtel nyujtózik az Isten;
Ő körülötte pedig a haszontalan álmodozások
Tündér képekben oly számmal vagynak, amennyi
Ágakkal erdő bővelkedik, hallal a tenger,
S mennyi kalászt aratás hoz elő, vagy mennyi fövények
A tenger partján habtól kiüzetve hevernek.
Pest, 1816-1817
