Vörösmarty Mihály: Forget not the field
Forget not the field
Szabad fordítás Moore Tamás után
El ne feledd a mezőt, ahol ők elhulltanak, a hűk
Mind odavesztenek, és odavan nagy fényü reményünk
Vajha ama sziveket a haláltól visszavehetnők
Még egyszer vérharcaidat megvíni, szabadság,
Vajha e lánc egy pillanatig meg tudna szakadni,
Oh sem az ég, sem a föld nem képes tenni, hogy azt a
De megvan. S ámbár győzőnk neve büszke nyomokban
Átok ül a szabadok szíveit gázolta dicsőség
Sokkal drágább a sír, a börtön, melybe világot,
Mint minden diadaljeleik, kik hírre jutottak
| És a legvégsők a haza jobbjaiból |
| Melyet tápláltunk: sírbe merűle velök. |
| Teljes erőben, úgy, mint dobogának elébb, |
| A magas istennek színe, világa előtt. |
| Melyet a zsarnokság vas keze fűze reánk. |
| Zsarnok még egyszer visszacsatolja reánk. |
| A történetirás lapjain égve ragyog, |
| Hadjárása fölött, átok örökre s boszú. |
| Eltapodottan bár, önt el a honfi neve, |
| Ősi szabadságunk gyászteli romja felett. |
1847
