Vörösmarty Mihály: A KEGYETLEN EMBERRŐL
Vad, - Tigris emlő szoptata tégedet,
Te tenger háborgó dagályán |
Szerte csapó Boreás kegyetlen |
Csendünknek habzó indulatid mire
Kisztetnek ismét állhatatlan, |
Béke törő Furiák dühénél |
Téged mi tőlünk a hegyek öblibe,
Egymásra dőlöngő haboknak |
Árja vigyen felhevűlt ölébe. |
Csendében állván tárja ki ajtajit
S kisded karunkat felsegítő |
Karjaival kegyesen fogadja. |