Vörösmarty Mihály: (AKI HAZÁJÁNAK. . .)
(AKI HAZÁJÁNAK. . .)
Aki Hazájának kívánván hű fia lenni,
Vagy más hasznokat hajt, izzad köz Honja javáért,
Boldog az a gyermek, kinek Atyja után maradott nyáj
Kit szent csendesség táplál nyúgalmas ölében,
Boldog az is, kinek Ősei termő földeket hagytak,
Mégis boldogb az, kit lelki tulajdoni, s a rény
Erre tehát törekedni, ezért fáradnia illik,
A rény jó hazafit táplál, nem győzi meg aztat
| Érte dühös harcban vérrel elázva fetreng, |
| Örvendhet, mert már célja jutalmat ajánl. |
| Tér mezején legelész, s járja tulajdon aklát. |
| Boldog, ez életnek mert nem is hallja zaját. |
| Melyeket ő vígan szántogat ökreivel. |
| Táplálván nem ereszt vég hanyatlásra soha. |
| Aki szerencsésebb életet élni ohajt. |
| Semmi kevélységnek bájkecse, semmi veszély. |
Pest, 1817
