Vörösmarty Mihály: AZ IRÍGYSÉGHEZ
AZ IRÍGYSÉGHEZ
Minden jóra fenet vad agyart a mérges irígység
A terjedt jó hírt, bérét a gondos erőnek,
A boldog sorsot sanyarú epedéssel irígyli,
Amire állhatatos szorggal törekedhet az elmés
Undok tévelygés, feneketlen mélyre sikamlott
Büszke Athénának, híres Rómának az írégy
Számtalan országok szomorú hányatlásai példát
Nagy Hunyadynk, ki Török vérrel festette ki pusztúlt
Ottoman őt remegé, neve is már rettenetes volt,
Drága Hazájának javait, hogy tartsa, halállal
De meg irígylették tettének határtalan hírét
Már vesztére megindúltak nagy gyilkos erővel
Tárgyokat elvéték, mert ő megtudta, mit értnek,
Isteni kar védj ilyen irígy csordának hadától,
| És gyakran a rényt is éri miatta veszély. |
| Hogy letapodja, siet dönteni gúnyaival. |
| Hogy ha nem ő nyer, dúl fúlva keserve alatt. |
| Fáradozó, henyeség által ohajtja azont. |
| Megcsalatás, mi remény csillaga s fénye vakít. |
| És henye polgárok csak düledékit hagyák. |
| Nyújtanak, s a bánat jajszava erre tanít. |
| Téreit ellenség földinek, erre bukott. |
| Mennyköveket szörnyen hullata karjaiból. |
| Küzde, nagy hírének csillaga szerte hatott. |
| A puha életnek kényei Cylleivel. |
| A bosszút lehegő Cyllei pártosai. |
| Bátor ugyan bosszút állhata, éltet adott. |
| A vad agyart tőlem hajtsad, örökre elűzd. |
Pest, 1817
