Vörösmarty Mihály: A BUJDOSÓ GYILKOS
A BUJDOSÓ GYILKOS
A csendes éjnek rémei közt sebes
Rohanva visznek lábaim: a ködös
Rohanva visznek lábaim: a ködös
| Égig nyuló hegy meg nem állít, |
| Sem pokolig leható nyilások. |
Határt nem érek: gondjaim árjai
A síron innen s túl elözönlenek.
A síron innen s túl elözönlenek.
| Nincs ami megnyugasszon engem, |
| Nincs sem ezen, sem egyéb világon. |
De hát hová most? Halni vagy élni? Hah!
Ott nincs remény, itt nincs nyugalom: hová?
Ott nincs remény, itt nincs nyugalom: hová?
| Ég, föld, hová most? békeszállást |
| Melyitek ád nehezült fejemnek? |
Isten, - de e szó mért remeg ajkamon?
Isten, te mondd meg, haljak-e, éljek-e?
Isten, te mondd meg, haljak-e, éljek-e?
| El, el tovább! nincs semmi mentség: |
| Ronts le nagy ég, anyaföld temess el! |
Börzsöny, 1822
