Vörösmarty Mihály: (MELY HŐS AZ. . .)
(MELY HŐS AZ. . .)
Mely hős az, ki hadkirályként
Egy van, s ő az, a dicső, a
Jobb s delibbet és vitézbet
Bölcsejében rengeté már
| A csatába ront? |
| Hédervári Kont. |
| Nem szűlt még anya. |
| Harcok angyala. |
Szép sugár van két szemében,
Dísz nagyságos termetében,
De mikor csatákra készűl
Rettentő lesz termetével
| Hajnal arcain, |
| S épség tagjain. |
| Vérontó keze, |
| Égő két szeme. |
Szép ő mégis, szép ruháin
Szépen illik fegyveréhez
Dúló szálfa van kezében,
Fenn rengő sisak fejében,
| Villó fegyvere. |
| A ló termete. |
| Nagy kard oldalán. |
| S toll ing taraján. |
Mely a tenger és zavargó,
Mégis elment ő Lajossal,
Fergeteg volt nagy dárdája,
Földrendítő tapodása,
| Poklot ér vize, |
| Zászlót emele. |
| Villám kardhegye, |
| Láng tekintete. |
Mircse órjás gyermekének
Kont maga nem, még sisakján
S már kesergett nagy fiáért
Úgy kell, mért csufolt meg annyit,
| Minden megbukott, |
| Tolla sem hajolt |
| Mircse vén szive. |
| Hulljon el feje. |
A havas fehér tetővel
A vén Mircse ott parancsolt,
Keskeny úton hogy haladtak,
Húsz legénnyel, lőtt maga is,
| Áll az ég felé. |
| Őket üldözé. |
| Rájok nyilazott |
| És kiáltozott. |
Rézpaizzsal elborítván
Ment s megállt a szirt fokánál,
Ott hogy a mélységre döntsék,
Ő vas hegyre vette őket,
A Király csodálva nézi,
Mircse sír, fut, és ordítoz,
| Hős Kont homlokát |
| S elvárá baját. |
| Rárohantanak, |
| S mind lehulltanak. |
| És örűl szive. |
| Hegy völgy zeng bele. |
Mely vitéz az, aki ott áll
Ki kötötte meg karját, a
O kegyelmezz, oh ne hagyd el,
Kont az, tedd, ne rontsa őt el
| A gyász szék előtt? |
| Dárdaemelőt? |
| Isten és Király, |
| Méltatlan halál. |
1827 vége
