Vörösmarty Mihály: TITTEL HALÁLAKOR
TITTEL HALÁLAKOR
Téged, egek s csillagkoronák éjféli barátját,
Hogy közelebb jutnál, a csillagok ősura, téged
Ah de utánad gyász maradott. Most felmegy az útas,
Puszta halommá lőn az imént meglelkesedett szirt,
| A föld fellegein túl rideg ormi lakót, |
| Tittel! ohajtásid tűzseregéhez emelt; |
| S nem leli, melyet várt, lelke az égi gyönyört: |
| S néma jegy a csillag, mely megyen orma fölött. |
1831. augusztus 27.
