Vörösmarty Mihály: VILLIDAL
VILLIDAL
Jő, társak, az éj fele, jő,
Rémfajzatok ülnek alakján.
Ránk várva felölti kezét,
S mély csend lesz előtte, utána.
Rémfajzatok ülnek alakján.
Ránk várva felölti kezét,
S mély csend lesz előtte, utána.
Légy üdvöz az éjben, enyészeti csend,
Kedvezz, mig az égi nyugalmas öröm
Kedvezz, mig az égi nyugalmas öröm
| A hűknek ez ünnepet ülli. |
Bús felleg oszolj, ligetek szele kelj,
Zugj lassan az éjjeli Villik előtt
Zugj lassan az éjjeli Villik előtt
| Holdnál, szép csillagi fénynél. |
| Ím búba merűlten amott |
| Szép hölgye előtte hever: |
| De nem kel az édes alak: |
| A hős kiragadja vasát |
O hős! keseredve ne vond karodat.
A durva halál kapuját ha vivod,
Hagyd nyugton az árva leány tetemét,
Hagyd: szíve kiválva porélet alól
A durva halál kapuját ha vivod,
| Eltompúl éle vasadnak. |
Hagyd: szíve kiválva porélet alól
| Itt lebben elődbe közűlünk. |
| A hold teli fényre derűl, |
| Most hajdani híve felé |
Oh dőlj kebelére, vitéz, tied ő.
Itt senki sem állja el útad,
Itt senki sem állja el útad,
| A lány tied itten örökké. |
| Szüz lángja vezetve kezét |
| Bús gondjait űzi, vidúl, |
| S már mennyei fényre kel a |
| S ezt játszva kerengi körűl |
Lengj, lengj köreinkbe busúlt szerető:
Itt visszaveszed letiport örömét
Lengj, lengj köreinkbe: nem érezed itt
Amit keserű epedési között
Itt visszaveszed letiport örömét
| Elcsüggedt tiszta szivednek. |
Amit keserű epedési között
| Sok vesztes föld fia érez. |
| A Villi szerelme örök |
| Ég, mint az egek tüze ég, |
Dőlj felleg az égre, liget szele kelj,
Zúgj lassan az éjjeli Villik előtt
| Hold- s csillagi fénynek enyésztén. |
| Fut, társak, az éj fele már: |
| Elvonja borongva kezét |
Börzsöny, 1822
