Vörösmarty Mihály: SÍRVERSEK
SÍRVERSEK
Nő s anya
1
Emléket kérek síromba leszállva, s ez emlék
| Férjem s gyermekeim szívbeli gyásza legyen. |
2
Hű nőért a férj, az anyáért gyermekek, a jó
Őt a halál keze érinté, s az előle futónak
| Testvérért a család búnak eredve zokog. |
| Nem maradott más, mint e könyöretlen öböl. |
3
Későn, vajha minél későbben lássalak ismét,
És ne legyen rövid életemért bánattok emésztő;
1842. december 11. előtt
| Kiktől válnom a sír néma parancsa idéz, |
| Emlékezni reám hű szeretetnek, elég. |
1842. december 11. előtt
Kis gyermek
4
Játszám s meghaltam; játékim folytatom égben:
| Nem lehet isten előtt játszva örűlni tilos. |
5
Kettévált a család; én mentem ölelni a holtat:
| Nem lehetett egyedűl hagynom az édes anyát: |
6
A sírnak szentsége föd itt bú és bajok ellen:
| Éltél volna soká, nem volna biztos e sors. |
1842. november 6. előtt
