Vörösmarty Mihály: CALIBÁN A FESTETŐ
Úgy te határ nélkül fösteted emberidet. |
Képem, a kárhozatos máz, hazajárva ijeszt. |
Érdemet is tettél, s a munka kölcsön esik. |
Itt szád, mint barlang tátogat, és tüzet ád, |
Szarvad is, ördög vagy Turkai; én szaladok. |