Legyező bajnócza.
Legyező bajnócza.
Filipendula ulmaria (L.) Maxim. – (Borvirág, kecskeszakálú fű, legyezőfű, réti legyezőfű, szilvafalegyező fű, tündérfürt, veres kőrontó. – Spiraea Ulmaria L. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 33. t. 1. k. Évelő. 60–150 cm. Tőkéje vaskos, szára barázdált, vöröses. Levelei félbeszárnyasak, a levélkék egyenetlenül fűrészesek, a végső nagyobb, tenyeresen 3–5-osztatú. Pálhái nagyok, fűrészesek. Számos apró, sárgás-fehér, édes illatú virága bogernyőben fejlődik. Terméskéi 5–9-ével 3–4 mm. átmérőjű gömböcskékbe vannak összecsavarodva. Terem nedves réteken, vízerek mentén az ország minden hegyvidékén. 6–7.
