A második világháború
A második világháború
Mire a Wehrmacht egységei 1939. szeptember 1-jén behatoltak Lengyelországba, Csehszlovákia már megszűnt létezni. Lengyelország hiába várta, hogy a franciák és a britek teljesítsék szerződésben vállalt kötelességüket, és a segítségére sietnek. A formális hadüzenetet nem követték harci cselekmények. Varsó két héten belül elesett, és Hitler hozzáláthatott Európa leigázásához. Miközben lerohanta Norvégiát, Dániát, a Németalföldet, majd játszi könnyedséggel elintézte a kontinens egyik legerősebb katonai hatalmát, Franciaországot, Sztálin megszállta Lengyelország keleti részét, és birodalmához csatolta a balti államokat.
A Távol-Keleten Japán sem tétlenkedett: lerohanta Kínát, majd Indokína irányába fordult, és 1941 decemberében a Pearl Harbor-i hadikikötő lebombázásával belerángatta az Egyesült Államokat a háborúba.
Európában véget ért Berlin és Moszkva kérészéletű násza: 1941. június 22-én a német birodalom seregei átlépték a szovjet határt.
Churchill, aki 1940 májusában lett Anglia miniszterelnöke, kérlelhetetlen harcot hirdetett Hitler ellen. Megnyerte Roosevelt elnököt elképzelésének, hogy Amerika Németországot tekintse fő ellenségének, és kész volt kezet nyújtani Sztálinnak is. Az így kialakult szövetséges koalícióban a Szovjetunió vállalta a főszerepet a háború megnyerésében.
Míg ez bekövetkezett, a nemzetiszocialista állam az emberiség történetének talán legszörnyűbb rémuralmát valósította meg Európában: hozzákezdett az európai zsidóság módszeres kiirtásához, de megsemmisítő táborokba került a leigázott országok megannyi más lakója is: főleg lengyelek, oroszok és cigányok.
A második világháború – Európában, a Távol-Keleten, a Csendes-óceánon, Burmában és Észak-Afrikában több tízmillió katona és civil életét követelte.
