Károly Róbert
Károly Róbert
Mivel a három királyjelölt közül csak Károly Róbertnek maradtak reális esélyei a magyar trón megszerzésére, rá hárult az ország egyesítésének nem könnyű feladata. Szilárdan támaszkodhatott a püspöki karra, hiszen a pápai követ, Miklós ostiai püspök elérte, hogy a magyar egyháznagyok Károly Róbert megválasztását pártolják. A király (ő magát már 1301-től annak tekintette) lassan felőrölte ellenfelei ellenállását. 1307-ben elfoglalta Budát, de a tartományurak meggyőzésére, a pápai diplomácia segítségére is szüksége volt. V. Kelemen pápa (1305-1314) embere, Gentilis bíboros, tapasztalt politikushoz méltóan, rávette a jelentős bárókat az Anjou királyfi támogatására. 1310-ben még azt is sikerült elérnie, hogy visszaszerezze a Szent Koronát Kán László erdélyi vajdától, s harmadszor is megkoronázzák Károly Róbertet, most már minden feltételnek eleget téve.
Kezdetben a király megpróbált együtt uralkodni a bárókkal, közülük nevezte ki az országos méltóságokat is. De a "béke" csak addig tartott, amíg ki nem derült, hogy Károly Róbertnek kikristályosodott elképzelése van az ország új berendezéséről. A trónviszályok idején elherdált királyi és egyházi birtokok visszaszerzésére irányuló tettei nem váltottak ki osztatlan sikert. A király először Csák Mátéval került szembe, akit Gentilis bíboros 1311-ben kiközösített, Károly Róbert pedig megfosztott a tárnokmesteri méltóságtól. A háborúskodás közel tíz évig tartott. A király nem számíthatott legodaadóbb hívére, Aba Amádéra, akit a kassai polgárok legyilkoltak, s akinek fiai Károly Róberttel szemben Csák Mátéhoz fordultak segítségül. A mindent eldöntő csatára 1312-ben, Rozgony városa mellett került sor. Itt a királyi hadak sikeresen küzdöttek, de a végső győzelemig még számos csata hátravolt. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy 1314-ben a bárók az országgyűlésen szembefordultak királyukkal, akinek a súlyos helyzetben udvarát Budáról Temesvárra kellett áthelyeznie. Valamennyi szembeszegülőt megfosztotta méltóságától, s szinte egyedül vette fel a harcot a bárók ellen. A király az egyház és a kisszámú városi polgárság mellett csak a nemességre támaszkodhatott.
Ennek ellenére Károly Róbert sikeresen vette fel a harcot a lázadókkal. A bárók nagyobb része ugyanis nyíltan nem fordult ellene, igaz, kezdetben nem is támogatták, de mivel nem léptek szövetségre egymással, a királynak sikerült egyenként leverni őket. 1316-ban a Kőszegiek, egy évvel később Borsa Kopasz, 1321-ben pedig Erdély kapitulált a királyi hadak előtt. Csák Máté halálával (1321) a legnagyobb ellenfél is a legyőzöttek közé került, igaz, ekkorra már várai és birtokai döntő többsége Károly Róbertet gazdagította. 1322-re, utolsónak, Szlavóniát is sikerült visszafoglalni.
Károly Róbert győzött, s ennek bizonyításaként udvarával az új királyi székhelyre, Visegrádra költözött. Hozzákezdhetett az ország átalakításához.
Lovagalak fejszobra a budai várból
