A fejedelemség gazdasági alapjai
A fejedelemség gazdasági alapjai
Magában Erdélyben a kincstár volt a legnagyobb birtokos, s e jószágok csak zavaros bel- és külállapotok idején kerülhettek időlegesen magánosok kezére. Ugyancsak a fejedelmek bírták a legfontosabb várakat a hozzájuk tartozó uradalmakkal. Az 1615. évi országgyűlés a többi között az alábbi várakat és városokat sorolta fel: Huszt, Kővár, Szamosújvár, Várad, Gyalu, Kolozsmonostor, Fehérvár, Déva, Fogaras, Görgény, Székelyudvarhely, Karánsebes, Lugos, Vajdahunyad, Ecsed, Jenő; az Erdélyen kívüli gazdagabb városok közül pedig Debrecen, Munkács és Tokaj. Egy-egy várhoz kiterjedt uradalmak tartoztak: Váradhoz 160 falu, Kővárhoz 90, Munkácshoz 3 mezőváros és 128 falu.
A fejedelmi kincstárat gazdagította az ipar és kereskedelem is, amelynek felvirágoztatásában nagy szerepe volt az átgondolt fejedelmi gazdaságpolitikának, a fejedelmi monopóliumoknak (pénzverés, arany- és ezüstbeváltás; ló, szarvasmarha, bőr, vas, higany, viasz, méz stb. kivitele) s nem utolsósorban a toleráns valláspolitikának. Ez utóbbinak volt köszönhető, hogy Erdélyben szívesen telepedtek meg az Európa más részein vallásuk miatt üldözött iparosok és kalmárok: cseh- és morvaországi anabaptista mesterek, görög, rác és zsidó kereskedők. Bethlen Gábor idején – akinek gazdaságpolitikájában már számos merkantilista elem fedezhető fel – a fejedelemség bevételei félmillió forint körül mozogtak akkor, amikor az évi török adó csupán 10 ezer forint volt.
I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem (1661-1690) Krímben készült tükre, erdélyi festéssel
