Gömbös Gyula politikája
Gömbös Gyula politikája
Gömböst a gazdasági válság új külpolitikai útkeresésre kényszerítette. Hogy piacot biztosítson a magyar agrártermékeknek, meglátogatta az új német kancellárt, Hitlert. Berlinben azonban süket fülekre talált a magyar gazdaság égető problémája. Olaszország hatszor annyi búzát vett át, mint a Harmadik Birodalom. Gömbösnek más célja is volt a német politikával: újból előtérbe helyezte a revízió gondolatát, és ehhez várta a Führer támogatását. Hitler azonban csalódást okozott: csak Csehszlovákia ellen támogatta a magyar területi követeléseket.
Gömbös persze tudta, hogy nem szabad csak Németországnak alávetnie a magyar külpolitikát: ezért megpróbált a Duce, illetve a német vezér és kancellár között egyensúlyozni, és fontosnak tartotta az osztrák függetlenség fenntartását is. Ez utóbbit Róma is szükségesnek tartotta, és így sikerült az időközben Magyarország felé nyitó Ausztriával szorosabbra fűzni az együttműködést.
Gömbös változtatni akart a belpolitikában is. 95 pontos munkaprogramja a társadalom különböző rétegeit célozta meg. Gazdasági és szociális reformokat, és az "öncélú nemzetállam" kiépítését tűzte ki célul. A munkás-munkaadó viszonyában az olasz korporatív modellt akarta meghonosítani. Jobboldali irányú személycseréket vitt végbe a politikai életben és a hadseregben. Az egységes magyar világnézet kialakításához a szerveződő népi értelmiségtől várt segítséget, akiket reformígéreteivel nyert meg.
Programját azonban nem sikerült megvalósítania. Horthy nem helyeselte a német befolyás növekedését, és ezért le akarta mondatni. Erre a miniszterelnök halála miatt már nem került sor.
A német és szélsőjobboldali befolyás fokozatos növekedését azonban már nem sikerült megakadályozni.
