A kompromisszum időszaka
A kompromisszum időszaka
1961-ben Hruscsov döntő győzelmet aratott a dogmatikus politikusok fölött, és ez megteremtette annak a feltételeit, hogy Kádár leszámoljon hazai sztálinista ellenzékével és meghirdesse a kompromisszum "aki nincs ellenünk, velünk van" szlogenjével fémjelzett politikáját. Ennek célja az volt, hogy kompromisszumot kössenek az értelmiséggel és hogy depolitizálják a tömegeket.
Az értelmiséggel való kompromisszum alapja a "támogatás, tűrés, tiltás" elve volt.
Az Aczél György nevével fémjelzett kultúrpolitika a korábbinál jóval nagyobb szabadságot kínált a művészeti és tudományos tevékenységnek, jobb lehetőségek nyíltak a nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolódásra. Ennek fejében elvárták, hogy az értelmiség ne kérdőjelezze meg a rendszer alapstruktúráját.
Másfelől 1966-ban a rezsim új gazdaságpolitika bevezetéséről határozott. Az addigi tapasztalatok azt mutatták ugyanis, hogy az életszínvonal növelése a korábbi gazdaságpolitikai eszközök kudarca miatt nem valósítható meg.
Márpedig a kádári kompromisszumnak ez lett volna a második eleme. Bár 1960-ra megszűnt az élelmiszerhiány, fellendült az automobilizmus, elindult a háztartások gépesítése, a lakásépítkezés, elterjedt a hétvégi házak birtoklása, növekedett a turizmus, a gazdaság teljesítménye 1965-ben romlott, és világossá vált, hogy tartós fellendülést csak a gazdaságirányítási rendszer reformja hozhat.
Megtervezett jövő
