Az iskolaalapító
Az iskolaalapító
A Tudományegyetem Földtani Tanszékét a kolozsvári katedrát a budapestivel felcserélő Koch Antal vezette a századfordulón, aki egy nagy tudósnemzedék nevelője lett. Ő írta meg Erdély földtanának alapvető, s minden további kutatáshoz kiindulást adó művét, s ásvány- és kőzettannal, valamint őslénytannal is foglalkozott. E neves akadémikus tudományos iskolájából került ki Mauritz Béla, Pávai-Vajna Ferenc, Prinz Gyula, Telegdi-Roth Károly, Vendl Aladár és mások, akikre részben már hivatkoztunk a jelen kötet ásványtan-történeti fejezetében.
A többiekről majd az alábbiakban szólunk röviden, de előbb utódjáról, az 1915-ben kinevezett Papp Károlyról kell elmondanunk azt, hogy 30 esztendőn át vezette e tanszéket, s írt monográfiát az ország vasérc- és kőszénkészletéről. Lóczy és Papp nagysármási kutatásai során kálisót talált, Kissármáson viszont 1909-ben földgázra bukkantak, s ez lett Európa akkor ismert legnagyobb földgázlelőhelye. Nem földgázt kerestek, de azt találtak. "Ez történt a Mezőségen, Kissármáson, itt ugyanis a magyar kincstár kálisóra kutatott, s ehelyett a fúró földgázra bukkant" – írja a magyar szénhidrogén-kutatás első nagy eredményéről Papp Károly.
A további kutatásokat itt Böckh Hugó folytatta 1910-től. Böckh ezt követően helyettes államtitkárként irányította az ásványkincsek felkutatását, s találtak is több helyen kőolajat és földgázt. E kutatásokban ő használta először sikeresen az Eötvös-féle torziós ingát, s tette ezáltal külföldön is elismertté a magyarországi kőolajkutatást. Az 1920-as években Böckh külföldön élt, csak az évtized végén tért vissza, s lett a Földtani Intézet vezetője, de tudását már nemigen tudta kamatoztatni, mert az 1930-as évek végén elhunyt. Az általa elkezdett kutatásokat Papp Simon és Pávai-Vajna Ferenc vitte sikerre.
A Magyar Állami Földtani Intézet és alapítólevele, valamint Ferenc József engedélye
