Őslénytan
Őslénytan
Az őslénytan, vagyis a paleontológia a földtanból vált önálló tudománnyá, s ennek egyik első magyarországi művelője volt még a 18. században Fichtel E. János, aki Nagyszebenben élt, s elsősorban Erdély kövületeivel foglalkozott, s állította, hogy Erdély földjét egykoron tenger borította.
A már említett Hantken Miksa csak száz évre rá foglalkozott e tudományággal, s mint említettük, a Tudományegyetemen az első őslénytani tanszéket ő alapította. Az ún. nummuliteszek vizsgálatában nemzetközi hírű kutatóvá vált, és egy ilyen jellegű gyűjteményt az 1873-as bécsi világkiállításon is bemutatott, és azt aranyéremmel jutalmazták. Ő a negyedik tudós a világon, akinek a nevét egy foraminifera-család viseli.
Kubinyi Ferenc elsősorban az őslénytan kutatója volt – s emellett neves tudományszervező, aki egyebek mellett a Tisza medréből előkerült ősemlőscsontokat elemezte.
