A képletapogatás
A képletapogatás
Okolicsányi szabadalma alapján a 30-as években gyártottak televíziós vevőkészülékeket, majd új technikai felismerés, az elektronikus megoldású képletapogatás került előtérbe, s ahhoz újabb szabadalmak, s újabb gyártási technológiák kötődtek. Ezek között szerepelnek azok a képfelvevő rendszerek, amelyek töltéstárolóval működnek, s ezen belül kihasználják a különleges rétegek tárolóhatását. A töltésfelhalmozás szükségességére elsőként Tihanyi Kálmán mutatott rá az 1926-os szabadalmában, amelyet két évvel később továbbfejlesztett, s az új francia és angol szabadalmában egy megvalósítható tárolócsövet ír le. Tihanyi találmányaira 12 országban nyert oltalmat.
A képfelvevő csövek fényérzékenységét csak a töltésfelhalmozással lehet fokozni, s ez az az elv, amelyre elsők között figyelt fel Tihanyi. A már a töltéstárolás elvét is hasznosító rendszert alkotott 1933-ban Zworykin. Az általa alkalmazott képcső az ikonoszkóp volt, ez valóban kihasználja a töltésfelhalmozás elvét, s ezért érzékenysége is jóval nagyobb, mint elődeié. Hadd ismételjük tehát: a töltéstárolás elvére, vagyis a tárolócső megoldhatóságára Tihanyi Kálmán jött rá, s enélkül nem lehetett volna megalkotni az ikonoszkópot, az első modern képfelvevő csövet, amelyet az RCA laboratóriumában építettek meg, s ez lett a Tihanyi-Zworykin-ikonoszkóp.
Az elektronikus képkeverés területén e módszer első leírását Vrabély Theod adta meg 1934-ben. Szabadalmát a BBC használta fel.
