Nemesfémek
Nemesfémek
A jelen kötet kémiatörténeti fejezetében is szó esik arról, hogy a 14. századtól kezdődően az uralkodók előírták a nemesfémek kötelező beváltását, s királyi monopólium lett a nemesfém-finomítás is. E században már a tőkés vállalkozás korai formáival találkozhatunk a magyarországi ércbányászatban.
A következő században alakul ki hét-hét bányaváros szövetségéből az alsó-magyarországi és a felső-magyarországi bányavárosok egysége. (A megnevezés kicsit félrevezető, hiszen e városok valamennyije Észak-Magyarországon volt.) E század másik jellegzetessége az, hogy egyes bányák már kezdtek nehezen művelhetőkké válni, mivelhogy vizesedtek, s számosan kutatták ekkor, hogyan lehetne e gondon segíteni.
A magyar ércbányászat virágkora tehát a 12-15. századra tehető, míg az aranytermelésé a 14-15. századra. A 13. század második felében a magyarországi bányák adták az európai aranytermelés több mint 80%-át, s az ezüsttermelés 1/4-ét. Az Anjouk idejében az aranytermelés megkétszereződött, de a 15. század végére fokozatos csökkenés figyelhető meg. A réz a 13. századtól volt jelentős kiviteli cikkünk, s addig, amíg a 14. században az éves termelés 10 ezer mázsa körül mozgott, ez a 16. század elejére megháromszorozódott. A kitermelt réz nagyobb részét feldolgozatlanul kellett továbbadnunk, nem lévén komoly kapacitással bíró rézhámor.
