A porlasztó
A porlasztó
A modern porlasztó Bánki Donát és Csonka János találmánya. A négyütemű motorral kísérletezők már őelőttük megalkották az ún. párologtatós karburátort, s ennél az üzemanyagot a levegővel vagy annak egy részével elpárologtatva olyan párát hoztak létre, amelyet már be lehetett juttatni a motor hengerébe. Egy ilyen motort Csonka János is készített a műegyetemi gépműhely számára, majd azt továbbfejlesztve megalkotta a saját, kettős üzemanyagú gáz- és petróleummotorját, amelyet 1884 novemberében szabadalmaztatott is.
1887-ben lejárt a négyütemű gázgépekre vonatkozó Otto-szabadalom, ekkor a Ganz gyár is elhatározta e motor továbbfejlesztett változatának gyártását. A gyár igazgatója, Mechwart András felkérte a fiatal Bánkit, hogy tökéletesítse a meglévő motorokat, s ebbe a munkába – ugyancsak Mechwart felkérésére – Csonka is bekapcsolódott. Már 1889-ben három fontos szabadalmat nyújtottak be, s hamarosan el is készültek az első Ganz-motorok. A szakértők megállapították, hogy e motorok az akkori idők legtökéletesebb, leggazdaságosabb és legmegbízhatóbb motorjai voltak, s e négyütemű motorok önműködő gyújtócsöve – a gyújtógyertya bevezetéséig – a belső égésű motornál a legjobb gyújtást biztosította.
Az 1893. február 11-én beadott szabadalmukban szerepel először a porlasztó leírása, s ezzel több hónappal is megelőzték Maybach augusztus 18-án beadott, s ugyancsak a porlasztóra vonatkozó szabadalmi kérelmét. A Bánki-Csonka porlasztóban az úszó az úszóházban az állandó üzemanyagszintet egy tűszeleppel biztosította, s így a porlasztó egyenletesen szétosztott folyadékszemcsékből álló, tökéletes keveréket állított elő.
E találmányról így írt a korabeli magyar szakfolyóirat: "Két ventilen átjött a petróleum és a levegő a porlasztóba, éspedig olymódon, hogy a motor dugattyúja, mely alul a nyitott munkahengerben jár, lefelé való útjában maga után légritka tért hagy, minek következtében a megnyitott szelepen át a külső levegő nagy sebességgel betódul a hengerrel összefüggésben álló porlasztóba, és elmenvén a petróleumba nyúló csővég fölött, az abban lévő petróleumra szívólag hat, úgyhogy a kissé megnyitott csővégen át a petróleum kitódul, mégpedig a nagy sebesség következtében pára alakjában, és a levegővel a porlasztóban keveredik." Ennyi az egész. Immár száz éve ezen az elven működnek a porlasztók.
A magyar porlasztót az 1900-as párizsi világkiállításon is bemutatták. Egy idő után azonban a Ganz-gyár elmulasztotta a szabadalmi díjak fizetését, s hamarosan a franciák is megkezdték a porlasztók gyártását a magyar szabadalom alapján, de azért semmiféle jogdíjat nem fizettek, sőt a francia szakírók ezt nem sokkal később már francia találmánynak vélték.
Bánki 1898-ban új, nagynyomású motort alkotott, felismervén, hogy a robbanómotor szívóütemét kell hasznosítani az üzemanyag elporlasztásában, mert ebben az esetben az üzemanyag befecskendezése szinkronban marad a motor forgásával. Bánki találmánya tehát az a nagy kompressziójú motor, amelyben a robbanókeveréket a hengerbe permetezett víz hűtötte le. Nem véletlen, hogy e jó hatásfokú berendezés is díjat nyert az 1900-as világkiállításon. Akkor Bánki már egy éve műegyetemi professzor volt, mint a III. számú Gépszerkezettani Tanszék vezetője.
A porlasztó
