Mindenki fon
Mindenki fon
A textiliparban azonban még e nagy vándorlások ellenére is – majd minden országban – súlyos fonó, illetve fonónőhiány volt, a fonalgyártás ugyanis nem tudott lépést tartani a fonalfeldolgozással. Egyes uralkodók még azt is elrendelték, hogy békeidőben fonjanak a katonák is, sőt kimondták, hogy huszonöt éves korukig nem házasodhatnak meg azok a fiatalok, akik nem tanultak meg fonni. Hogy számos helyen írástudatlan volt a lakosság, s hogy alig volt iskola, hogy rosszak voltak az utak s egészségtelenek az épületek, rossz volt az ivóvíz, s ezért járványok dúltak (hazánkban megyénként egy orvost írt elő kötelező jelleggel a törvény) ez kevéssé érdekelte az uralkodók többségét, mert ebben az időben már az újkori meggazdagodási szemlélet, a termelés és többlettermelés kezd szemléletmódformálóvá válni. Ebből a borzalmas szövevényből az angolok igyekeztek legkorábban kimászni, hiszen pályázatot hirdettek sokorsós fonógépekre, s e pályázat végül is eredménnyel járt. Akár még azt is állíthatjuk, hogy a súlyos fonalhiány indította meg a géptervezést, s vezetett el az ipari forradalomhoz.
Sajnos Magyarországra egyelőre nem a jó, hanem a rossz külföldi példa jutott el, s nem annyira a technikai újításokat helyezték előtérbe, hanem valami mást: a kényszermunkát. A munkaerőt úgy próbálták pótolni, hogy Szempcen 1775-ben, majd Tallóson 1786-ban dologházat építettek, és a valami miatt elítélt nőket oda vitték kényszermunkára, de egy-két helyen nálunk is ismeretes lett a katonaság fonatása. A manufaktúrák a gyermekmunkát sem vetették meg, bár szerencsére volt olyan üzem is, ahol a gyermekeket taníttatták is, megszerveztek egy szerény szakoktatást, s a fiatalokat inasokká képezték. Ez tehát gyakorlati jellegű tanoncképzés volt. Gácson és Temesvárott maga a manufaktúra épített ki fonótermet, hogy végül is ily módon biztosítsák a nyersanyag utánpótlását, de az igazi változást csak az új műszaki találmányok bevezetése hozta magával.
A gácsi posztógyár
