Az újkori gazdálkodás
Az újkori gazdálkodás
A felvilágosult tudás időszakának agrártevékenységéről szól e rész, arról, hogy a kisebb birtokokon mióta tenyésztenek nálunk selyemhernyót, mióta vált divatossá a méhészet, mikor terjedt el a burgonya, s hogy kik s mikor foglalkoztak a trágyázás fontosságának kérdéskörével. Szó esik itt a juhtartásról éppúgy, mint a takarmánynövényekről.
A hazai mezőgazdaságot elsőként talán Bél Mátyás mutatta volna be a szakembereknek az 1730 körül írt "De re rustica" című munkájában, de az sajnos kéziratban maradt, s jóval később is csak ennek a halászattal összefüggő részeit jelentették meg nyomtatásban. Bél munkatársa, Matolay János a soproni és a tokaji bort elemezte az 1720-as években, s hasonló témában tett közzé értekezést Domby Sámuel orvosvegyész 1758-ban. Az Angliában is tanult Szathmári Király György egy angol méhészeti munkát tett át magyar nyelvre 1759-ben, "Angliai méhes kert" címmel, s a marhavész ellen Ausztriában a 18. század közepén hozott intézkedéseket szintén önálló magyar nyelvű munkában foglalta össze, e könyve "A barmokrul Austriában tett rendelések" címet viseli, s 1760-ban adatott ki.
Az agrár-szakirodalom az ezt követő években, vagyis a felvilágosult tudás időszakában kezdett nálunk is fellendülni, s ebben az időszakban a Helytartótanács is feladatul kapta, hogy a legfontosabb rendelkezéseket magyar nyelven is és a nemzetiségek nyelvén is közzétegye, s hogy emellett tudományos ismeretterjesztő könyveket is közreadjanak. Ez az akció részben a járványokkal szembeni védekezést, s a jobb minőségű termények előállítását szolgálta, másrészről viszont Ausztria azt a szerepet is szánta Magyarországnak, hogy élelmezze a hadsereget, s hogy az osztrák és cseh ipart jó minőségű élelmiszerrel lássa el, ehhez pedig a gazdálkodóknak célszerű volt megismerniük a modern eljárásokat is. Nem a magyarok gazdasági felemelkedése érdekében hozott tehát napvilágra oly sok érdekes tanácsadó munkát a Helytartótanács, s nemcsak az általános műveltség fejlesztése érdekében engedélyezték a felsőbb szintű gazdasági szakoktatás beindítását, hanem hogy a fenti célokat minél könnyebben megvalósíthassák. Volt ezen túlmenően még egy szempont, nevezetesen az, hogy a magyar paraszti gazdaságok a kincstár számára adóbevételt jelentettek, hiszen ekkor még a földesúri-nemesi majorság adómentességet élvezett.
