Malmok
Malmok
A középkor századaiban a Magyarországon termelt gabona a lakossági igényeket fedezte, s azokat többnyire vízimalom segítségével dolgozták fel. Az 1086-os angol statisztika szerint 40 parasztcsaládra jutott egy őrlőmalom, nálunk hasonló jellegű volt az arány, ami tehát megfelelt az európai normának. A kelesztett kenyér úgy a 15. században kezdett divatossá válni Magyarhonban, s ekkor Európa többi országára még a lepény- és kásasütés volt jellemző.
Az első ismert malomtervrajz 1587-ből maradt fenn, s 1616-ban Verancsics Faustus csanádi püspök a Velencében megjelent könyvében elmagyarázta a malmok működési elvét.
Néhány, e témakörhöz kapcsolódó technikatörténeti adat: egy 1638-as urbáriumban említik először hazánkban a sótörő malmot, a kőtörő malomról 1643-tól kezdődően esik szó, 1669-ből feljegyzés maradt fenn répatörő malomról, s négy évvel későbbi az az irat, amelyik utal az almatörő malomra.
Verancsics szinte figyelmezteti könyve olvasóit, hogy aratáskor figyeljenek egy technikai újításra, nevezetesen a kaszára. Ezt írja: "Ha a gabonát azzal a kaszával vágják le, amellyel a szénát kaszálják, egyetlen ember több munka elvégzésére képes, mint az a tíz másik, akik a szokásos módon, sarlóval végzik ugyanezt. Ha valaki azt mondaná erre, hogy a kaszának a mozgatásakor sok mag szóródik majd a földre, annak én azt felelem, hogy nem olyan sok." Magyarországon a 16. században kezdett elterjedni a kasza, s a következő században is fontos importcikk volt. A 17. században körülbelül 200 ezer kasza érkezett be az országba.
