A számítógép és az agy
A számítógép és az agy
Neumann János századunk egyik legeredetibb gondolkodója volt, s nemcsak a kvantummechanika matematikai alapjait tudta összegezni, de számos alkalmazott matematikai kérdést is elsőrendűen meg tudott oldani. Tudását ő is a haditechnika szolgálatába állította, mint oly sokan a kiváló koponyájú magyar emigránsok közül, de számlálógépei ugyanúgy világhírt szereztek számára, mint a számítógép és az agy kapcsolatának feltárására irányuló, vagy az önreprodukáló automaták elméletét taglaló gondolatsorai.
Vele egy időben, 1930-ban érkezett az Államokba Wigner Jenő, aki 1937-ben kapta meg az állampolgárságot, s dolgozott Princetonban, majd a Wisconsin Egyetemen, 1942-től Chicagóban, majd lett 1946-ban a Clinton-laboratórium egyik igazgatója. De nem is ezek az intézmények az érdekesek, hanem az, hogy az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, különösen az alapvető szimmetriaelvek megfejtéséért 1963-ban átvehette a fizika Nobel-díját. Kortársa, Teller Ede csak 1941-ben nyerte el az állampolgárságot, s ő az, aki napjainkban e korszak elismert és tisztelt krónikásává lett.
Lánczos Kornél már 1931-től a Purdue Egyetemen volt professzor, majd 1946-ban a Boeing céghez került, 1949-ben pedig Los Angelesbe, de végül is 1954-ben az írországi Dublinban telepedett le, s a magyar tudomány már csak az ezt követő évtizedekben fedezte fel őt, Einstein egykori kortársát, s adta közre visszaemlékezéseit magyar fordításban.
