A magyar animációs film
A magyar animációs film
Jóval a Lumiére fivérek nevezetes párizsi mozielőadása előtt, 1888-tól kezdve filmszalagra fényképezett rajzok sorát vetítette közönségének Émile Reynaud francia fényképész a Theatre Optique elnevezésű párizsi előadóteremben, a Grévin-múzeumban. Mire Lumiére-ék felléptek, Reynaud rajzfilmjeihez már több mint félmillió néző váltott jegyet. A rajzolt filmnek tehát előbb volt állandó mozija, mint a való világot bemutató mozgóképnek.
János vitéz (Jankovics Marcell, 1973)
A hangosfilm elterjedésével, a harmincas években a rajzolt filmek a híradókkal együtt az úgynevezett nagyjátékfilmek kísérőműsorai lettek. Ezek a rajzfilmek ritkán haladták meg a negyedórás időtartamot. Egész moziműsort betöltő rajzfilmek a harmincas évek második felében hódították meg a világot, azonban sokáig kivételnek számítottak. (Walt Disney: Hófehérke és a hét törpe, 1937; Fleischer fivérek: Gulliver utazásai, 1939.)
A műfaj magyar képviselői – itthon és a nagyvilágban
Az animációs film sajátságai; jeles magyar animátorok
Kísérőműsor és nagyfilm
