Van-e univerzális színész?
Van-e univerzális színész?
A testével alkotó színésznek alkata (termete, hangja, arcberendezése és életkora) eleve körülhatárolja a játszható szereptartományt. A 19. századi szerepkörök – nevükben is – ezeket a lehetőségeket tartalmazták: drámai szende, hősnő, anyaszínésznő, komika – illetve: hős, hősszerelmes, szeles gavallér, tragikus és kedélyes apa, komikus, cselszövő. Noha századunkban a szerepkörök tulajdonképpen csak az operettben őrződtek meg szigorúan (a primadonna – bonviván – szubrett táncoskomikus szerepnégyesben), nem lehet tagadni, hogy az alkatot sem a romantika "átlényegülő" színészete, sem a modern lélektan beépülése a színészi munkába nem tudta kiiktatni a pályameghatározó tényezők közül. Pártos Erzsi (alacsony termetével, érdekesen markáns arcával) a Vígszínház egykori szépségei között már 24 évesen idős asszonyokat játszott, Gobbi Hilda ugyanennyi esztendősen jutott el Mirigy szerepéhez a Csongor és Tündében.
Sikeres szerepkörét a színész persze (érthető módon) igyekszik megtartani, s azok a világszínház históriájából vett legendás történetek, amelyek az életkort meghazudtoló, szinte hihetetlen alakításokról szólnak, magyar példákkal is szaporíthatók. Szentgyörgyi István Kolozsvárott 88 évesen még eljátszotta Tiborcot; Gyenes László, az első Lucifer 4I éven át őrizte a szerepet; Somlay Artúr háromszor alakította a Sári bíró címszerepét, 26, 40 és 63 esztendősen, az 59 éves Blaha Lujza, a 71 éves Rákosi Szidi és a 33 éves Gobbi Hilda partnereként. Bajor Gizi Harsányi Zsolt neki írt szerepdarabjában, A bolond Ásvaynéban 49 évesen eljátszotta az I. felvonás 18 esztendős fiatalasszonyát, hogy a II-IV.-ben 85 éves matrónát jelenítsen meg.
A színészpályák zöme azonban, ha kiteljesedett, a szerepkörváltások emberileg, művészileg nem mindig könnyű és problémamentes fordulóin át haladt előre. Tolnay Klári önironikusan jegyezte meg, hogy tudatosan lépett át szerepskatulyából szerepskatulyába. A palóc "Katyi"-ból előbb Shakespeare Júliája lett, majd Teleki László hasonnevű hősnője A kegyencben; előbb Blanche A vágy villamosában, hogy legutóbb Maude-ként arasson sikert (Colín Higgins: Maude és Harold, 1986, Madách Színház).
A kérdésre tehát csak olyan válasz adható, amit Ruttkai Éva fogalmazott meg: "Nem vagyok se szép, se csúnya, se okos, se buta, csupán vérbeli színésznő vagyok, aki ilyenné és olyanná is formálható, alakítható a színpadon."
A magyar romantika átlényegülő színésze: Egressy Gábor mint Shakespeare Coriolanusa (1842) és Garrick, angol színész maszkjában-jelmezében, egy német vígjáték címszerepében (1838)
K. F.
