Köztéri szobrok: Mária-, illetve Szentháromság-oszlopok
Köztéri szobrok: Mária-, illetve Szentháromság-oszlopok
A barokk vallásosság fontos elemei voltak a köztéri szobrok. Az oszlopokra állított kegyszobor bajelhárító (pestis, tűzvész és egyéb veszedelem ellen véd), vagy egy város, templom védszentjének kultuszát szolgálja.
Korai példái a Mária-oszlopok, amelyeket az ellenreformáció idejének politikai, vallási harcai, a török elleni győzelmek idején fogadalomból, vagy hálaadásként állítottak fel (először Münchenben, majd Bécsben).
A 16. század közepétől Itáliából terjed el a szokás, hogy a pestis elleni védelem érdekében fogadalmi szobrokat állítanak fel: a Szentháromság, vagy valamelyik járvány ellen védelmet nyújtó szent, pl. Szent Sebestyén, Rókus, Rozália tiszteletére – esetleg együttesen, egyetlen, többalakos műben egyesítve őket.
Az első nagyvárosi, a pestis elleni védelem érdekében felállított Szentháromság-csoportot, a bécsit (1679) 1701-ben követte magyarországi mű: Sopronban. A később elterjedt piramidális struktúra helyett még csavart oszlopon áll a főcsoport. Az oszlop lábánál védszentek, feljebb Mária Immaculata (a Szeplőtelen Szűz) alakja kíséri az Atyaisten, Krisztus és a Szentlélek hármasát. Az egymást sürűn váltogató pestisjárványok ellen Budán is felállítanak egy Szentháromság-oszlopot, előbb 1700-1706 között, majd ennek helyén 1712-13 között egy újat (Ungleich Fülöp és Hörger Antal műve). A lépcsős alépítményen és a magas talapzaton domborművek és mellékalakok állnak (Szent József, Rókus, Sebestyén), feljebb az obeliszkszerű oszlop talapzatán Mária, Keresztelő Szent János. Az oszlop törzsét felhőgomolyagok és angyalalakok borítják, legfelül pedig a Szentháromság csoportja látható. A budai pestisemlék országszerte elismerést keltett: Kecskeméten, Aradon, Veszprémben, Kalocsán is nyomon követhető ez a hatás.
Szentháromság szobor, Sopron
A jezsuita templom főoltára, Nagyszombat
