F. A. Maulbertsch falképei
F. A. Maulbertsch falképei
A magyarországi freskófestészet mesterei a 18. században nagyrészt külföldiek: a legjelentősebb osztrák festők dolgoznak itt. Közülük a legegyénibb alkotó, Franz Anton Maulbertsch ( 1724-1796) az osztrák barokk festészet legnagyobb mestere volt. Közel négy évtizedig állt kapcsolatban festészetünkkel: a magyar megbízók újra meg újra meghívták az országba. 16 templomban és 8 kastélyban festett mennyezet- és falképeket, s így Pozsonytól Kalocsáig, Egertől Székesfehérvárig, Pápától Szombathelyig mindenhol találkozunk műveivel.
Fiatalon alkotta egyik főművét, a sümegi plébániatemplom freskódíszét (1757-58): az oldalfal, a mennyezet, az orgonakarzat és az oltár ábrázolásai mind e technikával készültek (vagyis stukkó, faszobor, keretelő dísz helyett falképet alkalmazott). Ez a megoldás Magyarországon nem ritka: különböző mesterek mintegy 40 művén találkozunk vele – nyilván viszonylagos olcsósága miatt. A sümegi templom festményeinek programja bonyolult, az ellenreformáció szellemét idéző tartalmat rejt magában: az ó-testamentumi előzményekkel párhuzamban Krisztus életét – születésétől feltámadásáig – mutatja be, hogy végül a szentélynél eljusson a harcoló és győztes egyház ábrázolásáig. A hajlékony, kecses alakok, a színeknek a velencei festészetből átvett gazdagsága, a mindent átható fény, a helyenként vázlatszerű ecsetkezelés, és az expresszivitás teremti meg Maulbertsch festészetének egyedi, minden kortársától eltérő jellegét. A sümegi képek világa sokrétű, s a tartalomhoz a megjelenítés is igazodik: megtalálható az egyszerű, népies hangú ábrázolás (Pásztorok imádása), a meseszerű, idillikus hangulat (Háromkirályok imádása) és a drámai, patetikus ábrázolásmód is (Krisztus a kereszten).
